Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

LUKÁCS LÁSZLÓ: Falazatok a Káli-medencében

KITAIBEL Pál 1799-es útinaplójában feljegyezte, hogy Öskün, Hajmáskéren, Rátóton és Kádártán a parasztházak nem sárból vagy fából, hanem köböl épültek. Tésen a házakat mészkőből építették, zsúppal fedték. Kővágóőrsön vörös homokkő található, amiből a falu épült." FrançoisSulpice BEUDANT (1787-1850) francia geológus 1818-ban járt a Balaton-felvidéken. Útleírásában említette, hogy Tihany legtöbb háza fehéres vagy sárgás kovás kőből épült.

100 1834-ben OLÁH Jánosnak nem tetszettek a Balaton-felvidék kívül vakolatlan kőfalú házai. Alsóörs: „Szép fekvése van; de az épületek vér verességü kövekből külső vakolás nélkül építtetvén, sokat elvesznek szépségéből." Felsőörs: „Utszái rendetlenek, és veres kövekből épült házai többnyire vakolatlanok lévén, igen idomtalanok."

101 E megfigyelések is megerősítik, hogy a Bakony, Balaton-felvidék falvaiban a 18-19. század fordulóján már a kő jelentette a domináns építőanyagot. Szinte minden településnek megvolt a maga kőfejtője, építőköve: általában csak egy kőfajtát használtak a falazáshoz. A kívül vakolatlan házfalakon így a falura jellemző színhatást, falszövetet láthatott a korabeli utazó, amit útleírásában gyakran rögzített is. Beszámoltak fehér, sárga, vörös és fekete falvakról. Néha előfordult kétféle szín, kétféle kőzet, ebben az esetben a település határában vagy ahhoz közel két különböző kőfajtát adó kőfejtő működött.

102 A Bakonyban fennmaradt, biztosan a 18. századra datálható lakóházak kőfalúak. Mencshelyen az 1766-os évszámú ház kőfalú.

103 Kádártárói a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba telepített, a 19. század első felében épült fustöskonyhás ház falazata sárba rakott kő.

104 Az Eszaki-Bakony magyar, szlovák és német községeit is a kőházak jellemezték.

105 Pula, Márkó és Vöröstó német községekben a kőépítkezés már a 19. század elején általánossá vált, a követ leggyakrabban sárba, néha mészhabarcsba rakták.

106 MENDELE Ferenc az 1950-es évek második felében Örvényesen kizárólag kőfalú házakat talált.

107 MENDELE Ferenc szerint a Balaton-felvidéken a kőépítkezés általános elterjedési ideje a 19. század eleje.

108 LACKOVITS Emőke hagyatéki leltárak és a fennmaradt datált épületek alapján azon a véleményen van, hogy a Kálimedencében a 19. század elején már a kőépítkezés uralkodott.

109 BAKÓ Ferenc a Kárpát-medence népi kőépítkezésének vizsgálata során megállapította: „A kő a parasztság építkezésében fokozatosan hódított teret. Már a középkor14. kép. Eklektikus jellegű vakolatdíszes homlokzatú ház kő csipkefalán téglából rakott macskalépcsővel, Kékkút, Fő Li. 57. (1982) (LUKÁCS László felvétele) tói kezdve bizonyított, hogy eleinte az alapozás, majd a kémény és a konyha megépítése, később a nyílászáró keretek kiképzése és a tornác fejlettebb formájának kialakítása után kerül csak sor arra, hogy a felmenő falakat is kőből építsék. Ez utóbbi fázisra a 18. századvégétől kezdődő 100 esztendő folyamán kerül sor, a földrajzi, gazdasági és társadalmi körülményektől függően különböző időpontokban."

110 A legújabb népi építészeti összefoglalásban CSERI Miklós így fogalmazott: „A kőépítészet csak a 18. századtól kezdett terjedni azokon a területeken, ahol a kőbányászat fellendült. Szerepet játszott e folyamatban a fával való építkezés tiltása is."

111 VIGA Gyula és VISZOCZKY Ilona hangsúlyozta, hogy a népi építészetben a 18. század derekán fellépő falhiány is belejátszott a kőépítkezés lokális térhódításában.

112 H. CSUKÁS Györgyi véleménye szerint a Balaton-felvidéken és a Bakony déli részén a 18. században a szőlőterület folyamatos kiterjesztésével, az erdők kiirtásával a faanyagot a bőségben lévő kővel helyettesítették.

113 E megállapítással s az előző öt datálással is egyezik BARABÁS Jenő véleménye: a kőfalú házak elterjedését a Dunántúl középső részén előmozdította a 18-19. század fordulójának gazdasági fellendülése, amelynek következtében a parasztházak is viszonylag gyorsan átépültek.

114 A Bakony, Balaton-felvidék népi kőépítkezésben elfoglalt helyzete az egész Kárpát-medencében egyedülálló, nincs még egy terület, ahonnan ilyen nagyszámú kőházat ismernénk.

115 A középdunántúli kőépítkezés kelet felé tovább folytatódik a Vértesben és a Pilisben, de itt korántsem olyan nagy jelentőségű. Dél-Dunántúlon egy ki-