Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

LUKÁCS LÁSZLÓ: Falazatok a Káli-medencében

15. kép. Köböl épült füstöskonyhás ház, csipkefalán tégla macskalépcsővel, Salföld, Kossuth u. 38. (1982). (LUKÁCS László felvétele) sebb kőépítkezésű zóna a Mecsek, Villányi-hegy­ség, Mórágyi-rög területére korlátozódik. 116 A Káli-medence a Dunántúl népi építészeté­ben című kandidátusi értekezésem nyilvános vitáján 1990-ben, ahol BAKÓ Ferenc elnökölt, opponensem, BARABÁS Jenő felvetette azt a kérdést, hogy a Bakonyon, Balaton-felvidéken kívül más kőben gazdag tájaink falusi építkezé­se miért nem jutott el a kő felhasználásához úgy, ahogy Olaszország, Franciaország nagy ré­szén, s helyenként a Balkánon ez megtörtént. Válaszomban megemlítettem, hogy Magyaror­szágon kő udvarházak építéséhez még a 17. században is királyi engedély kellett, amit a du­nántúli nemesi építtetők igyekeztek megszerez­ni, mivel a faházat szolgáknak valónak tartot­ták. Kőházak emeléséhez tehát kellett az építte­tők ilyen irányú igénye, anyagi-gazdasági lehe­tősége, amely a Bakony, Balaton-felvidék ma­gyar nemesi községeiben, valamint a 19. szá­zadban már az itteni német telepes községek­ben is, a részleges szőlőmonokultúra révén adott volt. A kőépítkezés elterjesztésénél a má­sik fontos követelmény a helyben vagy a közel­ben bányászott, ezért olcsó kő építőanyag meg­léte. Színvonalas kőépületek emelésének har­madik feltétele, hogy helyben vagy közelebbi­távolabbi helységekben kőművesek éljenek, dolgozzanak. E követelményrendszernek a Ba­konyban, Balaton-felvidéken meg tudtak felel­ni, más kőben gazdag vidékeinken bizonyára mindig hiányzott valami e három elemű köve­telményrendszer kielégítéséhez. Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2000-ben megnyílt Bakony, Balaton-felvidék táj­egységének épületállománya: a kádártai, a mind­szentkállai, a szentgáli, a nyirádi lakóház, a köveskáli tűzoltószertár, közkút és mosóház, a va­kolatlan kőkerítések (kiibástyák) a két tájon a 18. század közepétől uralkodóvá, néhol kizárólagossá vált kőépítkezés különféle változatait képviseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom