Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SÁRI ZSOLT: Egy falu a 20. századból. A 20. századi épületegyüttes lehetősége a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Ez a modernizáció érdekes kettősséget hozott létre a kilencvenes évekre. A korábbi évtizedek tárgyi anyaga (tálak, tányérok, ládák, dísztárgyak) másodfunkcióba kerültek, vagy újra visszanyerték funkciójukat (mezőgazdasági eszközök: kapák, ekék, szekerek stb.). Ezek használata párhuzamosan folyt az új, modem eszközökkel (hűtőszekrény, fagyasztóláda, gáztűzhely, mikrohullámú sütő, rádió, televízió, videó, vasaló, porszívó, mosógépek stb.). Különösen érdekes lehetőségeket rejt a funkciók szerinti, kronologikus tárgygyűjtés, és azok kiállítása bemutató raktárakban: vasalótípusok, tüzhelytípusok, gyúrótáblák és tésztagépek, világító eszközök: gyertya - petróleumlámpa elektromos világítótestek különböző típusai, sulykolófától az automata mosógépig... stb. Az előző gondolatmenetben több lehetőséget, elemet soroltunk fel, amelyek mind-mind az elmúlt század falusi építészetének, életmódjának rövidebb-hosszabb időre meghatározó részei voltak. Az, hogy ebből mi valósul meg múzeumi kiállításként, az még a jövő nagy kérdése, ami azonban már biztos, szükség van a 20. század dokumentálására, bemutatására. Ezt ma már nem kerülhetik meg sem a történeti, sem a néprajzi múzeumok. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum további fejlesztésének egyik iránya a 20. század bemutatása lesz, olyan épületegyüttesben, amely jól elkülönül a múzeum más tájegységeitől, legyenek azok az eredeti koncepció részei, vagy az új, történeti (középkori falu), vagy határon túli építészetet bemutató kiállítási egységek. E rövid, vázlatos gondolatmenet kiindulópontja egy kutatási programnak, amely viszonylag gyorsan, néhány év alatt elvezethet a telepítési koncepcióhoz, az épületek kiválasztásához, áttelepítéséhez és múzeumi bemutatásához. Javaslat a 20. századi bemutató tájegység telepítési tervéhez 1. A tájegység területe kb. 10-12 hektár. 2. Nehéz olyan településformát találni, amely minden igényt kielégítően jellemezné, bemutatná a 20. századi falu képét. Mégis az már most leszögezhető, hogy alapvetően megőrződött az utcára rendeződés elve. A múzeum 20. század tájegysége éles határokkal (például az út másik oldalán, szervesen nem kapcsolódva az eredeti koncepció telepítési tervéhez és megvalósult kiállításaihoz) elválik a többi tájegységtől. Egy „időutazásra" hívjuk meg a tájegységbe érkező látogatókat. A főutca - amely öt részre oszlik: 1. Alvég, 2. Főtér, 3. Felvég, 4. mellékutcák, 5. külterület - ad keretet az időutazásnak. A főutcáról, mind jobb, mint bal oldalon egy-egy mellékutca visz ki a „település" határába. 3. A telepítés során megjelenő épületek: Alvég Az utca két oldalán jelennek meg azok a lakóházak, amelyek a bemutatandó korszak első felét érintik. Azok az épületek kerülnek itt elhelyezésre, amelyek a hagyományos építészetet követik, azok stílusjegyeit hordozzák. 1. Hollókői ház (Az 1900-as évek elejének épületei, az 1909-es nagy tűzvész utáni újjáépítés házai). 2. Városiasodó, gazdagon díszített „eklektikus" parasztház. 3. Blokktégla ház (Muraszemenye, a helyi téglagyártók által készített alapanyagokból épített nagyméretű lakóház típusa). 4. FAKSZ-ház. 5. ONCSA-ház. 6. Szikvízüzem. 7. Hangya szövetkezet Főtér A település központja, ahol a legfontosabb közösségi és kulturális épületek találhatók, az 1960as évek bemutatásával. 1. Klebelsberg-féle iskola. 2. Községháza, a bemutatás idejében már tanácsháza. 3. Afész vegyesbolt és kocsma kuglipályával, előtte betonasztalos piac. 4. Orvosi rendelő, gyógyszertár 5. Kultúrház mozival. 6. Park világháborús emlékművel. 7. Autóbuszmegálló. 8. Fodrászüzlet. Felvég Az alvég utca sora folytatódik az átmeneti típustól a szocialista falu jellegzetes, településkép meghatározó típusházaival. 1. OHÉSZ-ház (például Ebes). 2. Kocka-ház. 3. Munkáskolónia (például Ózd). 4. Bányászház (például Kővágószőlős). 5. A beregi újjáépítés típusháza. 6. Cukrászüzem és presszó. 7. Tejcsarnok