Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
SZENDRŐDINÉ GOMBÁS ÁGNES: Egy 19. századi debreceni típusú láda restaurálása
2. kép. Rokokos keretelésű festett láda. Debrecen. Ltsz.81.127.1. A debreceni bútor festésére a tartózkodó színhasználat volt jellemző. A 17. századtól a 18. század elejéig kedvelték a zöldes dohánybarna, sárgásbarna alapszíneket, ezzel egyidejűleg szokás volt a nyers alapra való festés is. Erre rakták rá a piros, kék, sárga, barna, fehér virágokat, indákat, leveleket. A 18. századi bútorfestésben kedvelt indadíszítés a század végétől a ládatetőkbe írt feliratok mellé szorul vissza. Erre jellemző a fehér alapozás, melyre barna, fekete esetleg színes indákat, virágokat festenek, melyeknek középpontjába beírták a készítés évszámát, esetleg tulajdonosának a nevét. A 18. században már fellépő kék szín mellett a 19. században terjed a barna árnyalataiban történő márványozás, amelyen a virágozás főleg piros, fehér, sárga és kék. A jellegzetes bútordarabként szolgáló tulipános láda előlapján rokokó jellegű faragott mezőbe foglalt virágcsokor az uralkodó, mely egészen a 19. század derekáig a debreceni bútor elhalásáig él (2. kép). 9 Az analógiák tanulságai A diplomamunkám elkészítéséhez szükséges analógiák kereséséhez felkerestem azokat az alföldi múzeumokat (Déri Múzeum, Debrecen; Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény; Bocskai István Múzeum, Hajdúszoboszló), amelyekben a leggazdagabb a 19. századi debreceni típusú ládák gyűjteménye. A több mint negyven láda átvizsgálása során annyi adathoz jutottam, amely lehetővé tette, hogy a debreceni festett ládákról általános következtetéseket és megállapításokat tehessek. Erre azért volt szükség, mert ezekről a ládákról még nem jelent meg rendszerező és öszszefoglaló tanulmány, az általam restaurált láda 3. kép. Egy láb nélküli láda Debrecen. DMV. 1938. 16. 4. kép. Léclábakkal ellátott láda. Debrecen. tsz.81.88.1.
