Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SÁRI ZSOLT: Egy falu a 20. századból. A 20. századi épületegyüttes lehetősége a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

1. kép. Sorházas beépítésű zsalugáteres utcakép (Simaság, TÓTH János felvétele) SZNM, TJGy. 434. gyai egyaránt a gyűjtések részét, hangsúlyozott részét képezik. Egyre fontosabbá vált a történelmi tárgyi világ, az esztétikus tárgy mellett a változás, a társadalmi dinamika bemutatása: „a modemnek, mint a nem egyidejű történések világának... a kulturális különbségeknek a magyarázata'. A néprajzi muzeológia tárgygyüjtési stratégiája nem választható el magától a néprajz kutatási problematikájától: hol a határ: hol a határ időben, térben és társadalomban? Az erre adandó válaszok megfogalmazásában a Szabadtéri Néprajzi Múzeum története, jelenlegi kutatásai jelenthetnek egyfajta fogódzót. Fentebb már utaltunk arra a tényre, hogy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapkoncepciójában - helyesen egy egészet, egy adott kutatási tematikát követve - a bemutatás fókuszában a 19-20. századi paraszti (falusi és mezővárosi) építészet, lakáskultúra és életmód bemutatása áll. Ebben a metódusban jelentkeznek már az időhatárt átlépő kiállítási egységek, enteriőrök. A nyugat-dunántúli tájegységben található a bagladi lakóház. Az 1800-as évek derekán épített csonka kontyos boronaház füstös konyháját az 1930-as években alakították át. Ezt az átalakítás utáni időszakot mutatja be a kiállítás egy polgárosodó parasztcsalád lakáskultúráján és életmódján keresztül. Az átalakított, mászókéményes ke2. kép. Utcakép (Hollókő, VARGHA László felvétele) SZNM, MNÉGY 9281. mence, a díszes, lakatosmunkával készült rézveretes tűzhely kombinát már a módos parasztgazda világát mutatja. Ebben a környezetben már egyre több gyári tennék, a polgári tárgykultúra eleme jelenik meg: bádog, céges fűszertartók, gyári edények, szakácskönyv.

7 Az Alföld tájegység technikatörténeti érdekessége a Dusnokról áttelepített, 19. század végi szélmalom. A malomban lévő molnárlakás az 1940-es évek állapotát tükrözi, bemutatja a malomban élő rác származású, szegény katolikus molnárcsalád mindennapjait.

8 A 2000-ben átadott Bakony, Balaton-felvidék tájegység nyirádi lakóháza a 18. század közepén épült, és egészen az 1989-es bontásig ugyanaz a család és leszármazottai lakták. A ház konyhájában lévő sövényvázas kemencét 1946-ban felújították, helyére téglakemence épült. A berendezés már ezt a modernizált állapotot, a negyvenes évek második felét jeleníti meg, de a katalógusban is leszögezik: „A ház a 20. század közepi állapotában is sok archaikumot őriz."

9 A lakóházak építési ideje Szentendrén még mindig őrzi a klasszikus néprajzi időhatárokat, a berendezés időpontja viszont továbbnyúlik. Az épülő Dél-Dunántúl tájegység hidasi épületének berendezése a betelepített bukovinai székelyek lakáskultúráját és életmódját mutatja be az 1950-es években. Ezzel egy újabb, korábban néprajzi tabunak számító korlát halványul el, az 1945 utáni időszak is bemutatásra kerül. Ekkor azonban újra felmerül a kérdés: hol a határ? Időben? Térben? És társadalmi státuszban?

10