Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
HÁLA JÓZSEF: A kőfaragás és emlékei a székelyföldi Homoródjánosfalván
8. kép. Fehérkő faragása fészével (HÁLA József felvétele) A kő hazaszállítása lovas szekérrel történt, amely a kőfaragó vagy egy fuvaros tulajdonában volt. Kisméretű kövek rakodását kézzel végezték. Nagy tömbök esetén az egyik oldalon kivették a szekér két kerekét, ehhez az oldalhoz két farudat támasztottak, és ezeken vasrudakkal fordították reá és tolták fel a járműre a követ. Otthon ugyanazokon a farudakon lehöngörgették. 9. kép. Kőfalú csűr utca felőli része, és kőkért (HÁLA József felvétele) A homoródjánosfalvi kőfaragók fehérkőből és cserekőből az alábbi faragványokat készítették. „A Homoród mellékli faluk igen csinosak: többnyire cseréppel fedett kőházakat, szépen berendezett életeket (udvar, bennvaló) lát az utas, s szorgalom előidézte jóllét jeleivel találkozik..." - írta ORBÁN Balázs 1868-ban 46 A tájon a lakóházak falazatát a 19-20. században legszívesebben fehérkőből készítették, 47 mert „Felhasználását megkönnyíti az, hogy tömöttsége ellenére is már egyszerűen, fejszével alakítható s így csaknem az építés menetét meggyorsító, természettől előgyártott elemekről lehet beszélni" 8 (8. kép). A homoródjánosfalviak a 19. századtól faragtak építőköveket, 49 amelyeket a környéken értékesítettek, illetve helyben használtak fel lakóházak és gazdasági épületek, például csűr (5., 9. kép), pajta (istálló) (10. kép) emelésére. Ezek különböző méretű és alakú kövekből készültek, egyik változatuk a súgos kő, azaz egy súg (kb. 30 cm) magasságú kő volt. Bár a faluban még a 20. század végén is állt néhány boronafalú, illetve zsilipéit falú faház (ezek alapja is kő), a lakóépületek többsége, köztük a 19. században készültek is, kőfalú (általában cserekő és fehérkő vegyesen). A tégla mellet a kő a tüzelőberendezések (11. kép) és a lépcsők gyakran alkalmazott anyaga is volt (utóbbiaknál már a 19. században kereskedtek is 50 ) és nem volt ritka az udvar és a pajta elejének kikövezése (10. kép) sem. A másik árucikkük a 19. századtól 51 a kő apuoszlop volt. E több, díszítetlen (12. kép) vagy díszített (13. kép) darabból álló, vakolatlan, vagy vakolt és meszelt (14. kép) kapulábakból (és faragott kőre helyezett, fából készült kapuzábék- Ti" 10. kép. Pajta, valamint cserekőből és gombolyag flaszterkőből készített pajta eleje (HÁLA József felvétele)
