Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

HÁLA JÓZSEF: A kőfaragás és emlékei a székelyföldi Homoródjánosfalván

11. kép. Tüzelőberendezés nyári konyhában (KOCSIS Mihály rajza) 1. sütőkemence, 2. 1er (sütő), 3. főzőkályha, 4. súber, 5. kemence száda, 6. bévetőkő, 7. katlan ból) sok van a faluban, amint a kőkertekből (kőkerítésekből) (9. kép), a kőpadokból (14. kép), -ülőkékből és a kőből megformált kerékvetőkből (14. kép) is. Régóta készített

52 faragványaik voltak a különböző méretű, különféle állatok itatására szolgáló kováink (kővályúk) (15. kép). Ezeket általában cserekőből állították elő, mint a küszürűkövekst (köszörűköveket) is. A homoródjánosfalviak legfontosabb faragványai az építőkövek mellett a helyi felhasználásra és a közvetlen környéken, illetve távoli településeken való értékesítés céljából a 19. század óta csinált

53 sírkövek voltak. Ezek fehérkőből és cserekőből egyaránt készültek (3-4., 16-17. kép), a falu temetőjében látható legrégebbieket, a 19. század második felében felállítottakat (3. kép) főleg az előbbi kőzetből faragták. Az egy vagy több részből (fehérkő: teteje, párkányok, dereka, alja; cserekö: dereka, középső alja, alja) álló sírkő készítése az udvaron, télen fedett helyen (például a pajtában) két tökén (fatuskón) vagy faragott lábakon történt. Először léc mellett vésővel megrajzolták az alakját, majd a vonalak mellett megfaragták az oldalait. Ezt cserekőnél hegyes spiccel és vasbotókával, valamint vésővel és fábotókáva\ végezték. Utána buzonyánnyaX elsimították a hegyes spicc nyomait, azt követően surlókővel vagy törött cserépdarabbal csiszolták, simították. Fehérkő faragásához fészét használtak, majd kopogtatóval körbeütögették és meggyalulták.

54 Végül a fehérkőből és a cserekőből készítetteket egyaránt, tulipánnal, koszorúval, csillaggal, fűzfával stb. megdíszítették (az e munkamozzanatnál használt eszközök: véső, fabotóka, cirkálom), valamint íróvésővel és vasbotókával megírták a követ (elkészítették a feliratokat). A betűk festése üzletekben vásárolt anyagokkal: bronzzal (bronzpor firnánco/q/jal keverve), illetve fekete festékkel penzli segítségével történt. Egy kőfaragó 10-15, ha családi munkaszervezetben dolgozott, 20-25 sírkövet készített évente. A legtöbbel megfaragták saját sírkövüket is (4. kép). A 19. századi források szerint a Homoródjánosfalván készített sírkövek (és más faragványok) „Kőhalomig, Udvarhelyig sőt tovább" eljutottak,

55 azokkal „az egész környéket",

56 „az egész vidéket"

57 ellátták. A 20. században megrendelőik a helybelieken kívül elsősorban a szomszédos, illetve erdővidéki székely, és Kőhalom környéki szász településekről kerültek ki (18. kép). A sírkő ára magában foglalta annak a felállítását is, amely a kőfaragó feladata volt.