Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

KÓSA LÁSZLÓ: Füzes Endre hetvenéves

TÁLASI-tanítvány, hogy mértéktartással és pontossággal alkalmazta a történeti összehasonlító módszert, hanem abban is követte mesterét, hogy utóbb ő sem kényeztette el a néprajztudományt újabb, nagyobb számú, az egyetemi kötelező olvasmányok státusát megcélzó tanulmánnyal. Jól ismerem őt ahhoz, hogy tudjam: ezt a mondatot nem veszi ünneprontásnak. Természetesen nem is szántam annak. A mostani jeles évfordulón FÜZES Endre eddigi pályája megértéséhez azonban ez a megállapítás éppúgy megkerülhetetlen, mint másfelől a területtel foglalkozók számára kandidátusi értekezése, a gabonatárolással kapcsolatos eredményeket összefoglaló könyve. Nincs szándékomban a folytonosan értekező és cikkező néprajzkutató alakját úgy eszményíteni, mintha szaktudományunknak másféle hasznos, értékteremtő munkát végzőkre nem volna mindig is szüksége. Az utóbbira éppen az ünnepelt a példa. FÜZES Endre több, mint másfél évtizedre vállalta a minisztériumi napi robotot és a vele járó hálátlan feladatokat. Tudjuk, ez idő alatt is tanult, gyűjtött, kutatott, publikált, szerkesztett, zsűrizett, s ha kellett, nemzetközi viszonylatban is képviselte a magyar néprajzot. A népi építészeti örökség föltárásában és megóvásában szerzett széles körű tudás és ismeret alapján lett előbb kutatóintézeti munkatárs, majd múzeumi főigazgató. Válságos helyzetben vette át a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum vezetését, és az intézmény az ő csaknem évtizedes működése idején kezdett abba a lendületes és számos szép új eredményt hozó, gyümölcsöző munkába, ami máig jellemzi. Ő tudja legjobban, milyen komoly nehézségeket kellett leküzdeni, mennyire kemény, egészséget is kikezdő volt ez a közszolgálati munka. Mindannyiunk köszönete jár érte. Köszönöm, köszönjük, hogy ez idő alatt egy ciklusra a Magyar Néprajzi Társaság alelnökségét is el tudta vállalni. Azért is hálásak vagyunk, hogy sok éven át ellátta társaságunk felelősséggel járó pénztárosi tisztét. Ezen a szép évfordulón köszöntöm úgyis, mint a társaság belföldi tiszteleti tagját és legjelentősebb kitüntetésünk, a Györffy István emlékérem tulajdonosát. Jubiláns kollégánk és barátunk, FÜZES Endre nyugdíjasként is tevékeny, tanácsaival a Szabadtéri Múzeum munkáját is segíti. Kívánok neki további erőt és kedvet ahhoz, hogy változatlanul dolgozhasson a magyar néprajztudomány javára. Kósa László, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke