Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Cseri Miklós FÜZES ENDRE ÉS A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM Életrajz FÜZES Endre 1932. április 27-én született a Tolna megyei Döbröközön, négygyermekes, MÁV tisztviselőcsaládban. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium elvégzése után, 1951-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem történelem szakán kezdte egyetemi tanulmányait, melyet a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen fejezett be 1956-ban, néprajzos, muzeológus diplomát szerezve. 1955-1963 között a pécsi Janus Pannonius Múzeumban dolgozott, néprajzos muzeológusként, majd csoportvezető beosztásban. Itt elsősorban a népi építészet és a népművészet területén folytatott kutatásokat, mely témakörökből jelentős tanulmányai is megjelentek. 1963-ban készítette el és védte meg egyetemi doktori disszertációját: Gabonatároló építmények a Kárpát-medencében címmel, mely összegzés magyar és német nyelven is megjelent. 1964-1980-ig a Művelődésügyi, majd a Kulturális Minisztérium Múzeumi Főosztályán dolgozott főelőadói, majd csoportvezetői beosztásban. Itt elsősorban a múzeumok gyűjtemény fejlesztési és tudományos feladatainak szervezésével, valamint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megalapításával, és az új intézmény útjára bocsátásával, kifejlesztésével foglalkozott. Ez idő alatt sem szakadt el szülőföldjétől, s 1970-74 között a Baranya megyei Tanács felkérésére elkészítette a hagyományos népi építészet Baranya megyei kataszterét. Az 1966-69 időszakban hároméves, TALASI István professzornál teljesített aspirantúra után, kandidátusi értekezését készítette el. Ennek keretében több évi kutatómunka után feldolgozta a kicsépelt gabona raktározásának, készletezésének tradicionális módozatait, edényeit és építményeit. Továbbá megvizsgálta ezen módozatok európai összefüggéseit, valamint gazdasági és társadalmi determinánsait. A disszertáció megvédésével 1975-ben a történettudományok (néprajz) kandidátusa tudományos fokozatot nyerte el. Értekezése 1984-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában A gabona tárolása a magyar parasztgazdaságokban címmel önálló kötetként is megjelent. 1980-86 között az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa volt. Ez időszak alatt alapvető kutatásokat végzett a Magyar Néprajzi Atlasz előkészítő munkálataiban (már 1965-től munkatársa volt e vállalkozásnak), s tizennyolc témacsoportban, összesen 49 térképen a kartográfiai feldolgozást és a tudományos értékelést is elvégezte. Kidolgozta a szöveges magyarázatok tudományos koncepcióját és szerkezetét, s el is készített több próbakommentárt a térképlapokkal egyetemben. A népi építészeti problémák kutatása folyamatosan végigkísérte pályáját. Eleinte a Dél-Dunántúl tradicionális népi építészete történeti és földrajzi összefüggéseinek feltárásán dolgozott, később a parasztporta építményeinek, mint gazdasági és építészeti egység összetételével, funkciójával és ezek változásaival foglalkozott. Több összefoglaló tanulmány, hazai és nemzetközi konferencián tartott előadások bizonyítják ezt az érdeklődést. 1979 óta tagja volt a Nemzetközi Kárpát-Balkán Bizottság néprajzi szekciójának, a népi építészeti kutatásokat koordinálta, alapvető fontosságú bibliográfiát és szintézist készített A m agyar paraszt h áz címmel. 1986. október 1-től 1995. december 31-ig a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója. Vezetése alatt az intézmény fejlődése, tudományos és szakmai elismertsége hazai és nemzetközi szinten egyaránt kiemelkedően fejlődött. Innovatív, a modern muzeológiai elveket szem előtt tartó vezetői stílusa, nagy szakmai és tudományos tapasztalatokon nyugodott. Munkáját és eredményeit hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismerték. Aktív tagja volt az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának. A Népi Iparművészeti Tanács tagjaként, majd elnökeként a magyar népművészet és népi iparművészet megújí-