Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
K. CSILLÉRY KLÁRA: A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a 19. századi Magyarországon
22. kép. Sarkos berendezés, fakanapéval a főfalnál. Tiszaigar, Jász-Nagykun-Szolnok m. RÉGER Endre felvétele, 1949. Néprajzi Múzeum, Fotótár, 97234. ltsz. az új lakásfelszerelési tárgyaknak, így a kanapénak a parasztok általi elfogadása menetét. A befogadás kezdeteiről azonban egyértelműen vallanak maguk a parasztházakból ismert tárgyak. A legkorábbi jellegű példányt MOLNÁR Balázs örökítette meg a Hajdú-Bihar megyei Tépén (11. kép). Erősen kifelé dőlő kartámlái még a rokokó előképeknek felelnek meg, míg egyenes, hasáb alakú lábai és a háttámla hármas levelei a 18. század végi -, 19. század eleji mintáknak. Ez a példány még a 19. század első felében, a falusi terjedés kezdeti időszakában készülhetett. Míg a tépei kanapé formája ismereteim szerint egyedülálló a köznépi lakásokból fennmaradt emlékanyagban, az ilyen hihetőleg csak igen kevéssé terjedhetett el. A más, eredetiben megőrzött, illetve fényképről ismert fakanapék viszont típusukban, nevezetesen a kartámlák kifelé ívelő vonalával, az elterjedési terület egészét jellemzik. A hazai köznépi fakanapé tehát az antikizáló, koraklasszicista tárgyformát vitte tovább és őrizte meg, többnyire biedermeier megfogalmazásban, lágyabban ívelő körvonalakkal, illetve helyenként az 1830-as évektől uralomra jutó, neorokokó ízlés szerinti szélcsipkézéssel és kissé hajlott vonalú lábakkal. Szentgáli 50 holdas gazda házából finoman mintázott támlájút mutat be a 19. század derekáról VAJKAI Aurél. 58 Az elterjedés a 19. század első felében történt indulásáról vall a fakanapék kedveltté váló dísze is: a hármas levélcsokor. A kanapét a köznépnél elterjesztők tárgyi ismereteinek egyezésére látszik vallani a népnyelvi elnevezés, a kanapé, fakanapé, mely a Dunántúltól Erdélyig, Kőszeg-Hegyaljától Háromszék megyéig mindenfelé használatos az adott típusú objektum megjelölésére. 59 Igaz, nem egy helyen alkalmaztak régebben megszokott kifejezéseket is, főként a ládás alsórészű kanapéra, így például: karoslada (12. kép), fiókos láda (13. kép), padláda (15. kép), ami sajnos nehezíti, sőt lehetetlenné is teheti a tárgyra vonatkozó feljegyzések azonosítását, nem csupán a levéltári anyagban, de a korábbi szakirodalmi említésekben is. A kanapékon az asztalosok azoknak a vásárlóknak, akik nem tudtak kárpitozott és nemes fával borított példányra pénzt áldozni, a példaké-