Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

K. CSILLÉRY KLÁRA: A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a 19. századi Magyarországon

23. kép. Sarkos berendezés, két kanapéval. Magyarvista, volt Kolozs m. HOFER Tamás felvétele, 1961. Néprajzi Múzeum, Fotótár, 167684 ltsz. pek látványát egyszínű festéssel imitálták. A készítés évének jelzése így csak a terjedés második fázisából, a 19. század második feléből való darabokon található, amikor a kanapé már a kevésbé módosaknál, illetve kisebb, városoktól távolabbi községekben is terjedt, ott, ahol az elitnél szokásos példányokhoz való igazodás igénye valószínűleg már fel sem merült. Az ismert legkorábbi évszám, egy vargyasi (volt Udvarhely m.) kanapén: 1862.

60 Cs. SEBESTYÉN Károly vélekedése, miszerint a kanapé elkésve jutott a parasztházba,

61 annak tulajdonítható, hogy neki a tárgy továbbterjedésének ezt a későbbi szakaszát volt módja ismerni. A terjedés iramát hihetőleg segítette az 1850 és 1880 közti gabonakonjunktúra az annak áldásaiból részesedő tájakon és rétegeknél. Mint ahogy az ezt követő agrárválság, a további innovációkat gátolva, alighanem hozzájárult ahhoz, hogy a kanapé által meghódított területeken az most már besorolódjon a helyileg elvárt bútorkészlet darabjai közé. Úgy tűnik, eközben ennek az immár csökkenő presztízsű tárgytípusnak az elterjedése még növekedett is némileg. Az elhúzódó folyamatnak a megítéléséhez a kanapé 24. kép. Sarkos berendezés, sarokkanapéval. Nádudvar, Hajdú m. GYÖRFFY István felvétele, 1907. Néprajzi Múzeum, Fotótár, 8789 ltsz. esetében az említett évszámos, kései egyedek kínálnak fogódzót. Ott, ahol ekkoriban döntöttek a kanapé mellett, volt, ahol a saját környezetükhöz kívánták hasonítani az új berendezési tárgyat, és a bútoraikon hagyományossá vált színes virágokkal igényelték azt. Idézhető az előbbiekhez egy tiszavasvári (volt Büdszentmihály, Szabolcs-Szatmár m.), hármas levelekkel díszített háttámlájú ládás kanapé, élésláda felirata: „Készíttette Bagdi Sára 1884".

62 Kései voltukban figyelemre méltók, habár datált példányuk nem ismert, a karcagi kanapék (14. kép); ezekre, miként a más bútorfélére, a Hajdúböszörményből férjhez jött asztalosleány, Cibere Julcsa festett virágokat még a 20. század elején is.

63 A sátoraljaújhelyi és az ennek bútorvirágozási stílusát továbbvivő pusztafalusi asztalosközpontból kikerült első ismert kanapék, karosládák, élésládák már mind falusi tulajdonostól - az 1880-as évekből datáltak (15. kép); a múzeumba került legkésőbbi ilyen példány 1934-es évszámot visel.

64 A Kalotaszegről ismert legkorábbi datált darab Nyárszóról való, Viskán László munkája 1904-ből.

65 Itt, a folklorizmus-divattól is befolyásolva, a 20. század derekáról is akad évszámmal jelölt darab (16. kép). Későn juthatott el az ülőbútoroknak ez a típusa Apátfalvára (Csongrád megye, 29. kép), ott a legkorábbról ismert ilyen, virágdíszes karospad 1913ból datált. Mivel az ezt készítő asztalostól, a vállalkozó kedvű, találékony Csicsó Gyulától sarokpad is maradt fenn, még 1906-ból, feltehető, hogy neki köszönhető az újfajta ülőbútor bevezetése.

66