Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

VIGA GYULA-VISZÓCZKY ILONA: A hagyomány változása. Néhány szempont és példa a tradíció és a változás kérdéséhez

az ember és az erdő, az ember és a természet kapcsolatában is.

16 A néprajzi módszerekkel megragadható közép-európai paraszti kultúra már erről a folyamatról tudósítja kutatóját. Mindezek mögött tehát nem csupán a környezet, a táj és az ember korrelációját kell kitapintanunk, hanem az azokat befolyásoló történeti, gazdaság- és politikatörténeti mozzanatokat is. b. A Kárpát-medence hegykeretének erdőhasznosítása és montánipara valójában a természetföldrajzi potenciálhoz való racionális alkalmazkodást fejezte ki, ám — mint erre fentebb már utaltunk - a hegy- és dombvidéki erdőirtá-sok következtében a csapadék és olvadékvíz lefolyása felgyorsult, az eróziós folyamatok felerősödtek és az árvízszintek megnőttek. Az alacsonyan fekvő ártérperemek településeit és szántóföldjeit is veszélyeztető vízjárások rendezésére, a folyószabályozásra és ármentesítésre a 19. század második felében, a jobbágyfelszabadítás után, a tőkés gazdasági fejlődést előkészítő újabb gazdasági reorganizáció idején került sor. 1845-1910 között a folyószabályozások, az ármentesítés, a láp- és mocsárlecsapolás és a belvízrendezés révén mintegy 6.3 millió kat.holdnyi földterület vált kultúrtájjá, vagyis a Kárpát-medencében levő 3,5 millió hektárnyi agrárterületből 2,5 millió hektárt árvízmentesítéssel nyert meg a népesség. (Ez több, mint a Pó és a Loire völgye, valamint a holland mélyföldek összessége.)

17 A vízrendezés gazdasági-társadalmi folyamatok összegződésének következménye, egyszersmind oka, előkészítője egy sor gazdasági, ökológiai változásnak, amelyek a Kárpát-medence kiterjedt tájain megváltoztatják a parasztság korábbi alkalmazkodási formáit is. A folyószabályozás eredményeként megszűnt a korábban eltérő két tájtípus, az ártér és az ármentes szint különbsége. A folyóvölgyek is ármentes területté, zömmel szántófölddé alakultak. Megszűnt a víz menti településekre korábban jellemző, a magassághoz, domborzathoz, vízjárásokhoz igazodó, de az életmód egészére kiható kistáji tagolódás.

18 A földrajzi környezet átalakítása vidékenként, társadalmi rétegenként, tevékenységenként másként érintette a paraszti társadalmat. Amíg a zsákmányoló tevékenység lehetőségeit nagyon egyértelműen befolyásolja a környezetváltozás, addig lényegesen áttételesebben, bonyolultabb gazdasági folyamatok okaként, részeként és eredőjeként jelenik meg az a mezőgazdálkodásban. A töltések kiépítésének szerepe volt a belterjesebb agrárfejlődés kialakításában, mindez azonban egy folyamat részeként jelent meg. Az 1850-es évektől jelentkező gabonakonjunktúra a korábbi nyomásos rendszereket is megbontotta, az ugar és a rét rovására is szántóföldeket nyertek. A vetett takarmányfélék, a kapásnövények - elsősorban a kukorica - nemcsak az ártéri legelők fűtermésének pótlását igyekeztek szolgálni, hanem maguk is részesei voltak az extenzív gazdálkodási rendszer megbontásának. A szarvasmarha fajtaváltása, a tartásmód és a haszonvétel intenzívebbé válásával - tájanként eltérő tempóban és formában - követi ezt a folyamatot, de nem közvetlen következményeként a mezőgazdaság feltételváltozásának, hanem egy komplex gazdasági folyamat részeként. Az, hogy az új eketípusok elterjedése kevesebb igaerőt kíván a korábbiaknál, éppen úgy hozzájárul ehhez, mint az állattartás és a földművelés évszázadokon át hagyományos egyensúlyának megbomlása. A sertéstartás technikájának átalakulásában és a fajtaváltásban kétségtelenül szerepet játszott az ártéri legelők és a makkos erdők csökkenése, de a kukoricatermesztés növekedésének ez csak egyik oka volt, s az egyéb élelmiszeripari hulladékok sem feltétlenül csak a legeltetés hiányának pótlására jelentek meg a sertéstartásban. Mindez azonban a tartásmód, haszonvétel és a fogyasztási szokások stb. átalakulásának szerkezetébe ágyazódva jelent meg, s nem egyszerűen a táj megváltoztatásának következményeként, lenyomataként.

19 A vízrendezések következtében, máskor azok elhúzódása miatt egyes kistájak sajátos reliktumterületekké alakultak. A Duna és a Tisza mentén néhány falu határában, az ártereken megmaradtak kisebb területű gyümölcsösök. A Tisza mentén ezeket Tisza-kertnek nevezik, s a közös gazdálkodás kialakításáig szerepük volt egy-egy település gazdasági életében. Csak az 1950-es években fejeződött be a Latorca folyó vízrendezése, s a kiöntésekkor a víz menti falvak férfilakosságának kisebb része még elrekesztette és halászta a visszahúzódó vizet. Ezek azonban egészében nem lehetnek analógiái a korábbi vízi életnek, legfeljebb annak technikájában, eszközeiben. Ezek más társadalmi környezetbe, táji keretbe illeszkedtek, s belőlük a korábbi állapotok struktúrája önmagában nem értelmezhető. Egészében, szerkezetében értelmezhető csupán az ember táj formáló tevékenységének a mezőgazdálkodásra gyakorolt hatása is, s ebben az esetben az ember és a táji környezet viszonya egy összetett struktúra részeként jelenik meg, ahol a táji korreláció csak egyik meghatározója az emberi cselekvésnek.

20