Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
L. IMRE MÁRIA-LANTOS MIKLÓS: Díszített házhomlokzatok a Mohács környéki falvakban
L. Imre Mária-Lantos Miklós DÍSZÍTETT HAZHOMLOKZATOK A MOHÁCS KÖRNYÉKI FALVAKBAN MALONYAY Dezső a magyar nép művészetét feldolgozó köteteiben nagy figyelmet szentelt a századforduló népi építkezésének, többek között a díszített homlokzatok formaváltozatainak leírására. 1 A 19. század második felében a paraszti társadalom differenciálódásával, helyenkénti meggazdagodásával, megnőtt az igény a korszerűbb és nagyobb lakóépületek emelésére. Ez összefüggött a foglalkozásváltásból kialakuló társadalmi mobilitással is, melynek hatására a városi minták alapján fogalmazódott át a korstílus a falvak építészeti arculatában. FÜZES Endre népi építészeti vizsgálatai során, már az 1950-es években felfigyelt a regionális eltérésekre és a változásokra. 2 A témában végzett Baranya- és Tolna megyei gyűjtésünk legjellemzőbb területe az egykori mohácsi járás. Falvainak építészeti összképe, a lakóházak utcai homlokzata helyenként megőrzött sajátos korábbi stílusjegyeket és egyúttal az ún. parasztpolgári modernizáció szemléletváltását is. Vázlatosan erről az építészeti szemléletváltásról szólnánk. Az egykori mohácsi járáshoz 36 falu tartozott, melynek népessége a 17-18.század során magyar, szerb, horvát és német összetételű volt. Az 1940-es években, a németek kitelepítését követően, helyenként bukovinai székelyek és felvidéki magyar anyanyelvűek érkeztek a vidékre. Az emlékezet szerint a 20. század első felében még álltak a telepítés időszakából gerendavázas (Fachwerk) házak, többek között Somberekén, Palotabozsokon, Véménden, Hímesházán. Jellemző adatként említhetjük, hogy az 1757-ben Kisnyárádon épült, a legrégebbi datált német telepesházban, az 1980-as évek elején még laktak, és csak 1986-ban bontották le. Egyidejűleg szép számban épültek vályogfalazatú lakóházak is. Ez teremtett átmenetet az égetett téglából készült korszerűbb, nagyobb, „hosszútornácos" lakóépületek formaváltozataihoz. A hosszúgangos házak hasonló alaprajzi elrendezésben épültek, hom-3. kép. Vakolatdíszes pillérfejezetek Palotabozsokról (1982)
