Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

L. IMRE MÁRIA-LANTOS MIKLÓS: Díszített házhomlokzatok a Mohács környéki falvakban

kör keresztmetszetű oszlopok, másutt négyszögletes keresztmetszetű pillérek támasztották alá tornácereszt. (Palotabozsok, Hímesháza stb.) Fékeden, a helybeli esztergályos Weber - család a fából esztergált tornácoszlopok hagyományát teremtette meg. A mohácsi járás német községeiben, a 20. század első harmadából fennmaradt sajátos parasztpolgári ízlésű, még néhány gazdagon díszített homlokzatú lakóépület látható. Az igényesebb homlokzati megoldások első fázisa, a vakolatdíszek elterjedése országosan az 1840-70-es évekre tehető.

3 Térségünkben csak később, a század végétől figyelhető meg. A vakolatdíszeknek a falfelület anyaga és minősége szabott határt, maradandóan csak a téglafalon lehetett elkészíteni. „...Csak a jobb kőművesek értettek ehhez, akinek nem volt hozzá keze, no meg tapasztalata, nem birkózott meg vele... sokszor a felrakás után levált... " emlékezett Mitzinger István hímesházi kőművesmester. 5. kép. Véménd, Lakóház oromfala. Kossuth u. 72. Épült: 1928-ban (2001). 4. kép. Véménd, Kossuth u. 68. Vakolatdíszes homlokzat oroszlánábrázolással az 1920-as évekből (1984.) lokzati arányuk szinte azonosnak mondható. Néhány szomszédos falu esetében a tornácoszlopok többféle változatban készültek. Véménden főleg