Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
VOIGT VILMOS: Hagyomány és modernizáció az első modern magyar néprajzi atlaszban
gyeitek. Ez fontos az Alföld (főként a Délvidék: a Bánát és a Bácska) modern magyar népi kultúrájának megértéséhez, ám nem adhat képet minden korszak minden belső migrációjáról. Számunkra ugyanilyen fontos lenne a magyarországi nem-magyar néprajzi atlaszok elkészítése. Azonban (sok kezdeményezés ellenére is) eddig csupán egyetlen ilyen munka látott napvilágot: A magyarországi szlovákok népi kultúrájának atlasza. 4 Amint ez köztudott, e munkát GYIVICSÁN Anna irányította, ám mind a gyűjtés, mind a feldolgozás, mind a térképek és kommentárok elkészítése, mind az atlasz kötetének megjelentetése során igen sok szlovák etnográfus kollégánk huzamos segítségét vették igénybe. A munka rekordidő alatt készült el: 1991-ben kezdték a valódi gyűjtést és 1996-ban már könyv formában jelent meg az atlasz. 23 magyarországi kutatóponton dolgoztak, gyakorlatilag ezek mindegyikén feltették a 430 térképre vitt kérdéseket. E kutatópontokat KRUPA András egyenként is jellemzi. A kötet GYIVICSÁN Anna két nyelven is közölt áttekintő tanulmányával indul, amelyben a mai Magyarország területén élő szlovákok kultúrájának átalakulásával foglalkozik, mégpedig az 1670-es évektől voltaképpen napjainkig. Maguk az egyes térképek azonban igen ritkán adnak történeti dimenziókat: a „mostani" állapotokról kérdezték az adatközlőket. Persze, mondjuk a petróleumlámpa elterjedtségével foglalkozó térkép a 19. század végét idézi. A rokkával történő fonást vizsgálva (209. térkép) „az I. világháború után" a háromféle válasz jelmagyarázata. A térképről úgy látszik, hogy három kutató ponton nem sikerült erre vonatkozó adatot gyűjteni. (Ezt - őszintén szólva - nem is értem.) 14 helyen az I. világháború előtt, 3 községben a két világháború köze a válasz, két faluban pedig a II. világháború után is fontak rokkával. (Meddig? Ezt nem tudjuk meg.) Ha összevetjük ezt a rokon témákat említő térképekkel, további következtetéseket is levonhatunk (amire most nincs terünk) - ám azt is megállapíthatjuk, hogy a magyarországi szlovák néprajzi atlasz hagyományos megoldásúnak tekinthető. Ezt abban a tekintetben is így értelmezhetjük, hogy a „hagyomány és modernizáció" kérdésköre nem közvetlenül jelentkezik az adatlapokon, hanem az olvasónak magának kell ezt felépítenie, természetesen GYIVICSÁN és KRUPA írásait is figyelembe véve. Más a helyzet az első modern magyar néprajzi atlasz, a Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza (VMNA) esetében. Minthogy ez az atlasz most készült el, néhány tulajdonságát kívánom röviden bemutatni. Mivel PAPP Árpád maga áttekintette az atlasz létrejöttének, módszerei kialakulásának történetét, 5 ezt most nem is részletezem. Azt azonban meg kell említenem, hogy ez a munka az utóbbi évtizedek atlasz-munkálatainak legalábbis számba vételével készült. Minthogy például mind a jugoszláviai (!) néprajzi atlasz, mind az „európai néprajzi atlasz" története és jelen állása elég kacifántos történet, itt még az elemi áttekintés sem volt egyszerű, Itt is gyors gyűjtésre került sor, nagyjából már előre ismert kutatópontokon, az ott járatos helyi specialisták, önkéntes gyűjtők bevonásával. Azonban már a kérdőívekre adott feleleteket is számítógépre vitték, itt tárolták az adatokat, és végül is maga a VMNA is CD-ROM formájában jelent meg. E technikai modernség persze mit sem érne tematikus és módszerbeli modernség nélkül. Ha pillantást vetünk az atlaszra, a hagyományosság és modernizáció szimbiózisát találjuk. Természetesen most csupán néhány ilyen jellemvonást tudok bemutatni. A VMNA 16 fő témakört ölel fel, ezek hagyományosnak nevezhetők. Például I. = földművelés, XII. = népi gyógyászat, XIII. = epika (népköltészet). Noha nem előzmények nélküli, mégis új, „modern" téma a XVI. = identitás, amely igazán indokolt éppen Jugoszláviában, de általában is a kisebbségi kultúrák közében, vagy az egész Kárpát-medencében (és persze, másutt is). Az már a ma technikája, hogy az egyes témakörök altémakörei a képernyőn egy kattintással jennek meg. (Például a földművelés esetében 10 ilyen altémakör szerepel.) Ezekre rákattintva kapjuk a további tematikus alcsoportokat. Ez a megoldás azzal az előnnyel jár, hogy nem kell lapozgatni egy atlasz-kötetben, azonban az egyes témák, térképek csak úgy tehetők egymás mellé, ha előbb egyenként kinyomtatjuk ezeket. A témakörök rendezettsége ebben az atlaszban tehát hierarchikusabb, fogalmibb, mint mondjuk a Magyar Néprajzi Atlasz (MNA) esetében volt tapasztalható. Persze ennek az új technikának egyaránt megvannak az előnyei és a hátrányai. Például a XI. Népi vallásosság rész 8. pontja „Kálváriák". Ennek három alosztálya van: 1. Kálvária a településen. 2. A kálvária látogatása. 3. Hangos ájtatosság a kálvárián. Ez utóbbit két kérdés pontosítja:
