Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
GILYÉN NÁNDOR: A magyar népi építészet kutatásának története
egyre nagyobb tudományos alapossága. Jellemzővé válnak a történeti adatközlések 38 és a régészek faluásatások iránti érdeklődése is növekszik. 39 Szintén ez idő tájt jelennek meg a népi építészet korábbi kutatási eredményeiről az első összefoglalások és tudománytörténeti értékelések. 40 Az ötvenes és a hatvanas években az építészek is újult erővel folytatták a falukutatásokat. Kezdetben a Magyar Építőművészek Szövetsége, majd - TÓTH Jánosnak köszönhetően - az építésügyi minisztérium szervezésében. 41 Az így gyűjtött anyag - egyenetlen színvonala ellenére, hiszen a gyűjtők többsége csak műkedvelőként foglalkozott népi építészettel - mégis nagy érték, mivel az akkor dokumentált épületek túlnyomó többsége mára elpusztult 42 Az építészek népi építészet iránti érdeklődése továbbra is megmaradt, amit többek között az építészeti szakfolyóiratokban megjelenő egyes cikkek, sőt egész lapszámokjeleznek. 43 Jellemző a szemléletmód általános megváltozására, hogy egy építészettörténeti mű - szerzőjének alapvetően művészettörténeti beállítottsága és érdeklődése ellenére - már mintegy kötelességének érzi, hogy összefoglalja a népi építészettel kapcsolatos ismereteket is. 44 A múlt század hatvanas és a hetvenes évei a helyszíni kutatások további folytatása mellett - talán az egyes tájegységek népi építészeti monográfiáinak megjelenésével jellemezhetők. Érdekes, de az előbbiek alapján talán mégsem egészen meglepő, hogy a megjelent kötetek többségét építészek írták. 45 Jelentős részkutatások eredményét publikálta ebben az időben például BAKÓ Ferenc, BALASSA M. Iván, BARABÁS Jenő, BÁRDOS1 János, BÍRÓ Friderika, DÁM László, FILEP Antal, FÜZES Endre, GILYÉN Nándor, JUHÁSZ Antal, KECSKÉS Péter, KNÉZY Judit, LUKÁCS László, MENDELE Ferenc, SELMECZI-KOVÁCS Attila, SZTRINKÓ István. A hosszú, és távolról sem teljes névsor bizonyítja, hogy mennyire megnőtt a népi építészettel foglalkozó kutatók száma. Meg kell még említeni, hogy 1979-ben jelent meg az első, a népi építészet kutatásának gyakorlatát, néprajzosok és építészek munkáját egyaránt segíteni kívánó könyv, amely egyben kísérletet tett a népi építészet terminológiájának egységesítésére is. 46 Jelentős esemény volt a népi építészet kutatása szempontjából a Néprajzi Múzeum Falumúzeum Osztályának létrehozása 1967-ben, majd 1972-ben az önálló szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megalakulása. A múzeum hamarosan, különösen a legutóbbi két főigazgató, FÜZES Endre és az őt követő CSERI Miklós irányítása alatt a népi építészeti kutatás bázis-intézményévé, a népi építészet hivatalos akadémiai kutatóhelyévé vált. A múzeum évkönyve, a Ház és Ember, amely 1980 óta jelenik meg, az utóbbi időben már rendszeresen, évente, a népi építészet kutatóinak legfőbb fóruma. Nagy jelentőségű volt a Magyar Népi Építészeti Archívum (MNÉA) alapjainak lerakása a kilencvenes évek elején. Kezdetben ez csak az adattár számítógépes nyilvántartását jelentette, de ma már folyamatban van az ebből fejlesztett, az egész magyar nyelvterületre kiterjedő Népi Építészeti Kataszter kidolgozása, amely a jelentős épületek teljes műszaki dokumentációját és más lényeges adatait tartalmazza. 47 A Magyar Népi Építészeti Archívum Kiadványai c. sorozatnak eddig hat kötete jelent meg. A múzeum a kilencvenes évek eleje óta kétévenként egy-egy régió népi építészetéről konferenciát rendez, amelynek előadásai önálló kötetekben jelennek meg. 48 (A múzeumban folyó műhelymunkával itt, bár témánkhoz szorosan kapcsolódik, nem foglalkozom.) A múlt század nyolcvanas éveire visszatérve, ekkor újabb fiatal, már elsősorban a Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz kötődő kutatók jelentkeztek, például CSERI Miklós, H. CSUKÁS Györgyi, PÁLL István, SABJÁN Tibor, Z ENTAI Tünde és mások. Az évtized jellegzetességének tekinthetjük az új összefoglaló műveket, monográfiákat. Több mint fél évtizeddel A Magyarság Néprajza 49 megjelenése után, népi építészeti ismereteinket összefoglaló könyv jelent meg. 50 Ebben BARABÁS Jenő az új ismeretek, a népi építészet komplex szemlélete és saját kutatásai alapján felülvizsgálja BÁTKY háztípusait, és hét „házterületet" különböztet meg: 1. a kisalföldi, 2. a közép- és délnyugat-dunántúli, 3. a drávai, 4. a középmagyar vagy alföldi, 5. az északi, 6. a szamosi és 7. a székely házterületet. Újdonság ebben legfőképpen a szamosi házterület fogalmának bevezetése, amely sok addig tisztázatlan jelenségre ad magyarázatot. 51 A régészet eredményeinek a népi építészetben történő hasznosítására ad kiváló példát, és egyben a kutatók számára jó összefoglalást BALASSA M. Iván. 52 Az igazán eredményes kutatáshoz szükséges átfogó szemlélet és tárgyi alaposság iskolapéldájának tekinthetjük K. CSILLÉRY Klára lakáskultúráról, valójában a magyar népi építészet kevéssé ismert kezdeteiről is szóló alap-
