Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
GILYÉN NÁNDOR: A magyar népi építészet kutatásának története
vető művét. 53 Az egyes épületfajtákat tárgyaló monográfiák hiányát csökkenti FÜZES Endre gabonatárolásról írt könyve. 54 A történeti, elsősorban a levéltári adatok népi építészeti szempontú elemzésére, következtetések levonására követendő példa lehet SZENTMIHÁLYI Imre Körmendről szóló tanulmánya. 55 Az évtized végén, 1989-ben jelent meg a Magyar Néprajzi Atlasz számunkra fontos IV. kötete, amelynek 61 térképe közül 51 foglalkozik a népi építészettel, további 10 pedig a lakáskultúra néhány kérdéséről tájékoztat. 56 (A népi építészeti tárgyú térképek szerzője BARABÁS Jenő és FÜZES Endre.) A kilencvenes években lényegében az eddigi tendenciák érvényesülnek. További összefoglalások jelennek meg, 57 a helyszíni kutatások és a történeti adatok közlése, illetve azok feldolgozása tovább, de talán még intenzívebben és alaposabban folytatódik. Újabb monográfiák is látnak napvilágot egy-egy régió népi építészetéről. 58 Megfigyelhető, hogy a kutatott időszak is kitolódik a jelen felé. 59 A jövő kilátásai A népi építészet kutatástörténetét az ezredfordulóig áttekintve, felmerül a kérdés, mit hoz a jövő? Erre természetesen csak nagyon szubjektív válasz adható. Véleményein szerint a további fejlődés a számítógép alkalmazásának mennyiségi 60 , de elsősorban minőségi fejlesztésének függvénye. Ennek kezdeti lépései már megvalósultak pl. a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Népi Építészeti Archívumában, de jelei láthatók a szakirodalomban is. 61 Mivel a számítástechnika fejlesztését mérnökök végzik, figyelemre méltó és egyben reményt keltő tény, hogy a számítógép kvalitatív problémák megoldására szolgáló, újszerű felhasználásának igénye már a tipikusan numerikus jellegű mérnöki tudományokban is jelentkezik. 62 A fejlődés további útja még beláthatatlan, de abban biztosak lehetünk, hogy a számítógép fokozott mértékű felhasználása felszabadít sok ily módon is elvégezhető (ma talán még szubjektíve nem is gépiesnek érzett) munkától, és az így megmaradó időt és energiát a kutatók a jövőben a valóban emberi intuíciót igénylő feladatok megoldására fordíthatják. Összefoglalás Befejezésül tekintsük át röviden a népi építészet kutatásának az előzőekben kifejtett szakaszait, tudva azt, hogy ezek a lehatárolások bizonyos mértékig mindig önkényesek, és éppen ezért csak jelképesnek foghatók fel. Hasznosak viszont, mert segítséget adnak ismereteink rendszerezéséhez. Az első szakasz 1893-ig, PÁPAI Károly „A palócz faház " című tanulmányának megjelenéséig tartott, amely előtt a népi építészet tudatos, tudományos igényű kutatásáról nem beszélhetünk. A második szakaszt 1893. és 1939., BÁTKY Zsigmond halálának éve közé helyezhetjük. Jellemzője a néprajzi és ezen belül a népi építészeti kutatás tudományos módszereinek kialakulása. A harmadik szakasz kezdetének az 1940. évet, végének kb. az ezredfordulót tekinthetjük. Jelképes kezdete VARGHA László: A tilalmasi tanyák c. tanulmányának megjelenése, végét (ha ez a szakasz az ezredfordulón egyáltalán befejeződött) történelmi távlat hiányában még nem láthatjuk. Jellemzője a népi építészet átfogó, komplex szemlélete, az alkalmazott tudományos módszerek tökéletesedése és a társtudományok eredményeinek széleskörű felhasználása. A negyedik szakasz - a jövő - jelei már mutatkoznak. Az új szakasz legfőbb jellemzője (véleményem szerint) a számítógépes módszerek
