Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

SABJÁN TIBOR: Mászókémény, vindófli, kamin

hák még a 20. század 20-as éveiben is épültek, hosszan tartó folyamat eredményeképpen.

48 Az itteni kombinált konyhai tüzelőberendezések elterjedési területe a Balaton északi partját foglalja magába, de előfordul néhány példányuk a déli part térségében is. Északon a Bakony falvaiban is hasonló típusú együtteseket találunk, azonban ettől északra és keletre a kisalföldi típus terjedt el

49 A Balaton-felvidéki és a Bakony térségi konyhai együttesek egyik jellemzője, hogy az együttes egy tömbben van megépítve a konyha valamelyik oldalán, és a sütőkemence szája a viszonylag nagy takaréktűzhely alatt, illetve néha egy kicsivel mögötte van elhelyezve (9-10. kép). Ebből adódik, hogy a kemence feneke alacsonyan van, ezért néha beálló gödröt is építenek elé.

50 A kemence körte alakú, lapos boltozatos teste átnyúlik a takaréktűzhely alatt és a mögé épített hasáb alakú tömböt is kitölti. Külső ajtaja általában kétrészes, külön-külön nyitható és zárható alsó és felső szárnnyal. A kemence száján kitóduló füstöt az ajtó előtt egy falba rejtett járat vezeti el a kémény felé. A füst először egy függőleges szakaszon felemelkedik, majd oldal irányban a fal (kémény) felé fordul. A felemelkedő járatot nagyméretű súberrel vagy fordítós szeleppel lehet elzárni, hogy a fűtés után a kemence melege ne távozhasson a kéménybe. A kemence boltozatának hátsó részén nem mindig van szabályozó nyílás. A takaréktűzhely a konyha közepe felé csatlakozik az együttes tömbjéhez, ebből csak a főzőrésze áll ki. A tömb sarkát képező sütőrészben két sütő és egy vízmelegítő van beépítve, de az egyszerűbb példányoknak csak két (ritkán egy) sütőjük van. A sütők oldalán, legfelül van a tűzhely elzáró súbere, ezt ritkán a főzőlap oldalára is tehetik. A sütőket szegélyező fémborításhoz a sarokéi mentén kapcsolódik a főzőlap feletti fémlemez a szárító ráccsal, de előfordul, hogy ezek egymástól függetlenek, két önálló darabot alkotva. A főzőrésznek keskeny lakatos által szabott kerete van, külső szélén korláttal. A keretbe karikákkal ellátott öntöttvas lapok illeszkednek. A tűzhelynek nincs külön nyári illetve téli üzemmódja, így a főzőlap alatt elzárója sincs, mint a Nyugat-Dunántúlon. A tűzhely keskenyebb oldalán tüzelőajtó és hamuzó ajtó kerül beépítésre. Rendszerint a tűzhely mögött, a hátsó falhoz közel található a katlan, amely teljesen az együttes tömbjébe van rejtve. Az üst hasáb alakú fülkében van, kétszárnyú lemezajtón keresztül lehet hozzáférni, a tüzelés és a hamuzás ez alatt egy-egy egyszerű lemezajtón keresztül oldható meg. A katlan füstjét a fülke mögé rejtett járatban emelik fel és vezetik a kémény irányába. Gyakran a fülke felső sarkában is van egy járat, amely a gőzöket vezeti el. Az együttes füstjét sokszor egy keskeny falazott kémény gyűjti össze, amely a szobai fal felőli oldalra épült. Járata olyan keskeny, hogy belebújni nem lehet. Gyakori az is, hogy az együttes egy leboltozott szabadkémény alá kerül megépítésre, így önálló kéménye nincs is. A Balaton-felvidéki és bakonyi együttesekkel kapcsolatban elmondható, hogy nem volt olyan meghatározó alaptípusuk, mintaképük, mint a nyugat-dunántúliaknak, így a kémény elhelyezésében, az együttes összeállításában több variáció is létezett, ezek sokszor egymáshoz közeli megoldásokkal készültek, de ezektől eltérő egyedi vonásokat mutató konyhák is szép számmal előfordultak. Hasonló mondható el a külalakról is. Többségében szerényebb külsővel készültek, mint nyugati társaik, vasalataik egyszerűbbek voltak, felületüket legtöbbször tapasztották és meszelték, de gazdag kivitelezésű változatok is akadtak (11-12. kép). Ezeket vagy csempével borították, vagy a földig pazar kivitelezésű lemezburkolattal borították. A vasalatokat vaskereskedésekből vásárolták, vagy a környék városaiban, mezővárosaiban lakó lakatosok készítették, közülük név szerint ismerjük a tapolcai illetőségű Steiner Zsigmondot, aki 1921-ben a balatonhenyei Székely Imre konyhájához készített szabadalommal védett vasalatokat. Az együttest egy vigántpetendi kőműves építette meg.

51 Óbudaváron 1911-ben készíttettek egy vasalatokkal borított pazar megjelenésű kombinátot Kiss Lászlóné szülei, akik 20 holdon gazdálkodtak, emellett még szőlőjük volt és állatokat is tartottak. Az emlékezet szerint ennek vasalatait Nagyvázsonyban állították össze. Kemencéje hat kenyeres volt, kihúzós elzáróját a befűtés után betolták, ha megsült a kenyér kihúzták. Belsejében még a parázsnál lángost sütöttek, majd pemétlQl kitisztították és kenyeret, kalácsot vagy húst sütöttek benne. A kemencét fával fűtötték, egyszerre 20 db kb. 70 cm hosszú hasábfát raktak össze benne gúlába, majd alágyújtva leégették és szétterítették a parazsat. A katlanban rézüst volt, ebben vizet forraltak, disznóöléskor abáltak, szilvaéréskor lekvárt főztek. A kémény a katlan fölött volt, ide csak a padlásról lehetett bemászni, és a füstölnivalót berakni. A sparheltben két sütő volt, az alsó jobban sütött. Ha mindkettőbe tésztát tettek, akkor közben megcserélték, hogy egyformán süljenek. A felettük lévő vízmelegítőben állandóan melegedett a víz, melyet egy sárgaréz csapon