Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

KISBÁN ESZTER: A takaréktűzhely bevezetése: egy innovációs folyamat vizsgálatához

Kisbán Eszter A TAKARÉKTŰZHELY BEVEZETÉSE: EGY INNOVÁCIÓS FOLYAMAT VIZSGÁLATÁHOZ A takaréktűzhely használatba vétele fontos innovációs folyamat Európa-szerte. Az eseménysor szakaszainak feltárása egyelőre egyetlen régióban sem teljes. Az előmunkálatok nyomán a gazdaság- és társadalomtörténet a takaréktűzhely elsődleges társadalmi áttörését az iparosítás korszaka korai szakaszához kapcsolja, használatba vételét kiemelkedő jelentőségű újításnak tekinti Európában.

1 A bevezetés kezdeteitől, a társadalmi tömbönként visszafordíthatatlan használatba kerülésen keresztül, az általánossá válásig tartó folyamat feltárása láthatóan mégis olyan övezetekben áll jobban eddig, amelyek az iparosításvárosiasodás elsődleges európai központjaitól távol feküdtek, és az új berendezést nem sürgető szükség támogatásával, hanem a korszerűség igényével fogadták el.

2 Ilyen területeken nem rendkívüli, hogy a feltárások elsősorban a népi építészet kutatóinak köszönhetők. Megítélésem szerint a magyar feltárások állása nemzetközileg is úttörő, elsősorban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum műhelyének, és különösen az utolsó tíz év közléseinek köszönhetően. Amikor 1995 tavaszára egy történész alapítású, interdiszciplináris európai munkaközösség (táplálkozástörténet, 19-20. század) munkájához kivételesen egy tárgy, a takaréktűzhely hazai bevezetéséről kellett régiónkat bekapcsoló képet nyújtanom,

3 nem került még nyilvánosságra SABJÁN Tibor fontos áttekintő, rendszerező tanulmánya, számos új adattal. A hazai időrendet európai léptékbe illesztendő, legnagyobb gondom (addigi közlések, valamint H. CSUKÁS Györgyi és ZENTAI Tünde baráti támogatásával) nem a hazai mezőgazdasági népesség háztartásaival, hanem a közvetlen mintaadó középső társadalmi tömb polgári és nem polgári háztartásaival volt. Az építészet és vasiparok emlékanyagának hiányzó forrásfeltárását átmenetileg kiváltandó, háztartási tanácsadókra gondoltam. Ilyenek egyrészt a korszak elején már lecsengő Hausvaterliteratur műfajban, másrészt a végig élénk szakácskönyvkiadásban remélhetők. Mindkét műfaj ismert nehézsége, hogy darabjai vajon arra a földrajzi térségre és időszakra vonatkoznak-e, amelynek viszonyait megismerni kívánjuk. Két olyan hazai munkát találtam, egyet-egyet mindkét műfajban, amelyek kielégítően megfelelnek a fenti követelményeknek, s mindkét esetben felmérhető többé-kevésbé az a társadalmi környezet is, ahonnan a szerző szemléli a helyzetet, az eseményeket.

4 Noha e munkák tanúságtételének jelentősége lényegesen csökkent az építészet néprajzi kutatóinak azóta megjelent forrásfeltárásaival, úgy vélem bemutatásuk nem tanulság nélkül való itthon sem. Hozzájárulnak egyrészt a terminus post quem megerősítéséhez a takaréktűzhely bevezetése folyamatának kezdetén, másrészt a négygenerációs emlékezet tanúságtétele forrásértékének felméréséhez; a szembesítés lehetőségét kínálják a mára már tekintélyes számú és rendszerezett kemény adatok (vasipar, építészet, inventáriumok) korpuszával. Ezt kínálja ez az írás a népi építészet kutatóinak. A táplálkozáskultúra történeti szakaszainak elemzése során természetesen volt és maradt különös okom is, amiért a főző-sütő berendezések változása a késő 18. század és a kora 20. század közé eső időszakban, a teljes hazai társadalmi skálán, különösen foglalkoztat. Ez a vonulat ezúttal szükségszerűen mégis háttérben marad.

5 A környezet A takaréktűzhely nyílt lángú főzőhelyet nyárson sütő padkát, roston sütő padkát - váltott fel. Az ételkészítés tüzelőanyaggal takarékosabb lehetőségének technikai megoldása évszázadokon keresztül foglalkoztatott már megelőzőleg feltalálókat. A találmányok társadalmi visszhangja azonban sokáig elmaradt Európa-szerte. Elkészült bonyolultabb referenciadarabok nemigen kerültek használatba a feltaláló saját, esetleg közvetlen kapcsolathálójának családi háztartásain, olykor egyes megnyert nagyobb intézményi