Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

A B 22. kép. A „földbeásott lakóház" sematikus keresztmetszete. A: Kiegyenlítetlen forgatónyomaték. B: A tető D-i lapjának vastagabb fedésével kiegyenlített forgatónyomaték. tető földborításán milyen növényzet fog megtelepedni. Magvakat nem vetettünk bele. Nagy meglepetésünkre az ősgyöp még két esztendő elmúltával sem kúszott fel a „földbeásott lakóházra". A tetőn megjelenő növényzet jelentősen eltért a ház körül hullámzó füvek hangulatától. Házunk „haját" leginkább szárazságtűrő fajok alkották, a tető legnagyobb része azonban „parlagon maradt". Az ősgyöp és a környező tanyavilág állatvilága azonban igen hamar birtokba vette a „földbeásott lakóházat". A füveken szaladgáló összes kisemlös lakja egyúttal a házat is. Természetes, házunk állatvilága és különösen kisemlős-faunája az Árpád-korban nem lett volna ilyen gazdag. Az emberek és a kemence füstje elűzte volna az apró lakótársakat. A mi házunk teteje azonban 2000 tavaszára leginkább az ementáli sajthoz kezdett hasonlítani: hosszú és mély járatok „készültek" benne, melyek nem egyszer beázást is okoztak. Az apró rágcsálóknál és egyéb kistermetű emlősöknél azonban nagyobb kárt okoztak nagytestű látogatóink, akik elsősorban a tető külső felszínét „használták". Se szeri, se száma azoknak az állatoknak, akik a tetőt járják. (Ennek minden bizonnyal az lehet az oka, hogy a „földbeásott lakóház" gerince az ősgyöp legmagasabb pontja is egyben.) Özek, kutyák, macskák, juhok, kecskék és lovak (!) nyomait őrzi a tető. A „lóveszély" miatt 1999 tavaszán egy apró kerítést készítettünk a ház köré. A tetőn való „rohangálás" jelentős mértékben növelte a földborítás erodálódását. 2000 tavaszára a tetőgerincen egy keskeny járófelszín (ösvény) alakult ki, melyet az állatok jártak ki. A gerincet borító föld szinte teljesen eltűnt... Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy 2000 tavaszán befüvesítjük a tetőt. A tetőn kialakuló összefüggő növényzet ugyanis nemcsak a kíváncsi nagytestű növényevők veszélyét vonja maga után, hanem jelentős mértékben hozzájárul a tetőzet stabilitásához is. A növényzettel benőtt föld ugyanis tömörebb szerkezetű, nem pereg le a tetőről, még a legzordabb körülmények között, de még az állatok lába alatt sem. A tető legnagyobb részére gyöptéglát raktunk fel, a kimaradó felületekre pedig fűmagot vetettünk (21. kép). A földborítással kapcsolatosan még négy nagyon lényeges megjegyzést kell tennünk. Közülük az első azzal kapcsolatos, hogy - a feltételezett aszimmetria miatt - a tető laposabbik É-i oldala a D-i oldalnál jelentősen nagyobb. Emiatt a ház gerincét a tető E-i lapja jobban nyomja dél felé, mint a D-i lap észak felé (22/A. kép). A taréj ágasfáin így egy délnek irányuló forgatónyomaték keletkezik. (Lényegében hasonló jelenségről van szó, mint az oldalszelemen ágasfáinak esetében, csak ott észak felé ható nyomaték egyáltalán nem érvényesül.) Nem szorul külön magyarázatra az a kézenfekvő állítás, hogy a „földbeásott lakóház" fedélszerkezete akkor volna megnyugtatóan stabil és a meghajlás veszélyével nem fenyegető, ha a ház gerincét az E-i oldal éppen annyira döntené dél-