Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

nek, mint amennyire a D-i oldal északnak. Nagyon sokat gondolkoztunk azon, hogy ezt az egyensúlyi állapotot miként lehetne megteremteni és ezzel a taréj ágasfáin megjelenő káros forgatónyomatékot megszüntetni. Az épület belsejében felállítható támasztószerkezetekkel ez a probléma megoldható, de a szükséges alkatrészek a házban való mozgást rendkívüli módon megnehezítenék. A legmegfelelőbb megoldásnak az látszik, hogy a tető laposabbik E-i oldalára kevesebb, a meredekebb D-i oldalra pedig több földet rakjunk. Mivel a taréj ágasfáin fellépő forgatónyomaték ekképp megszüntethető, de legalábbis jelentős mértékben csökkenthető (22/B. kép), az egykori „földbeásott lakóház" fedésének taglalásakor mindenképp számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a tető D-i oldalára jelentősen több földet terítettek, mint az É-ira. Lényeges, hogy az épület újjáépítésekor ezt az elgondolást nem valósítottuk meg, a plusz terhelés elkerülésének érdekében a meredekebb oldalra is akárcsak a laposabbra - csak annyi földet terítettünk fel, amennyit a fedéshez feltétlenül szükségesnek gondoltunk. Mivel az egyensúlyi állapot létrehozására irányuló belső szerkezetet sem állítottunk fel, a rekonstruált „földbeásott lakóház" esetében a taréj ágasfáin fellépő eredő forgatónyomaték mind a mai napig kiegyenlítetlen. A második megjegyzésünk a felvitt föld térfogatával kapcsolatos. A földréteg, különösen a meredekebb D-i oldalon nem mindenhol egyforma vastag. A földfelszíntől a tetőgerinc irányába haladva vastagsága egyre csökken, a taréj felett pedig alig haladja meg a 10 cm-t. Ezzel együtt a tető egészére nézve, úgy 25 cm vastag átlagos borítással számolhatunk. (Ebbe beszámoltuk azt a (gyökerekhez kötött) földet is, amit a gyöptégla vitt magával 2000 tavaszán.) Korábban már volt szó róla, hogy a szarufákkal határolt tető váz felszíne » 80 m

2

. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy ha ezt a 80 m

2 felszínt átlagos 25 cm vastagon kívánjuk földdel beteríteni, akkor ahhoz 80 m

2 x 0.25 m = 20 m

3 földre van szükség. A „földbeásott lakóház" eredeti gödre 3 m x 4.8 m alapterület mellett 1.4-1.5 m mély. Az ebből kiemelhető föld térfogata tehát legalább 3 m x 4.8 m x 1.4 m = 20.16 m

3 » 20 m

3

, legfeljebb 3 m x 4.8 m x 1.5 m = 21.6 m

3 » 22 m

3

. Azonnal kitűnik, hogy a ház gödréből kiemelt és a fedéshez szükséges föld térfogata nagyon hasonló. Kézenfekvőnek látszik az a gondolat, hogy e hasonlóság nem a véletlen következtében alakult ki, vagyis a ház gödréből annyi földet ástak ki, amennyi a fedéshez kellett. Azt azonban mindenképp megállapíthatjuk, hogy az épület eredeti gödréből kivehető föld elegendő a (rekonstruált (!) tető fedéséhez. Ezekkel az állításainkkal azonban óvatosan kell bánni, hiszen - miként azt korábban már említettük, - a „földbeásott lakóház" eredeti tetőzetének ismeretlen méretei a rekonstrukció méreteit akár jelentős mértékben is meghaladhatták. Ebben az esetben a lakógödörből kiásható föld a fedéshez nem elegendő. A felvázolt probléma egyébként elsősorban a sekélygödrű építményeket sújtja. A „földbeásott lakóház" rekonstrukciójának 0.6 m mély gödréből kiemelhető föld térfogata például mindössze 3mx 4.8 m x 0.6 m• = 8.64 m

3 » 9 m

3

, ami a fedéséhez szükséges föld felét sem adja ki. Harmadik megjegyzésünk a tetőre felvitt föld anyagi minőségével kapcsolatos. Nem minden föld alkalmas ugyanis tetőfedésre. Az épületek borításához olyan földet kell használni, amely az alatta elhelyezkedő szalmára (és saját magára is) feltapad, ekképp a zord időjárásnak (erős szél, hófúvás stb.) is képes ellenállni, és csak kevéssé erodálódik. Az ilyen talajoknak általában jelentős agyagtartalmuk van. A szarvasgedei munkacsoportot vezető SABJAN Tibor a veremház rekonstrukcióját taglaló tanulmányának egyik lábjegyzetében a következő sorokat írja: „... Az építés helyszínén rendkívül rossz talajviszonyokat találtunk, a kiszáradó told teljesen elvesztette kohézióját és szétfolyt, ezért távolabb egy pincetömb kiásásából szereztünk agyagos földet és a tetőt ezzel fedtük be... ."

40 (A tanulmányban nem szerepel, de ez segítette őket abban is, hogy a fedést november utója helyett már októberben be tudták fejezni: nem kellett az esős időszakot kivárniuk.) Mint ahogyan a szarvasgedei példa is mutatja, azt az egyébként kézenfekvő következtetést kell megállapítanunk, hogy a veremházak gödréből kivehető föld esetleg egyáltalán nem volt alkalmas egyúttal tetőfedésre is. A borításhoz felhasználható föld sajátos tulajdonságai tehát újfent ahhoz a problémához vezetnek bennünket, amellyel a sekélygödrű földdel fedett építmények esetében már találkoztunk. A történelmi időkből való földborítású épületek esetében számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a fedésre alkalmas föld - vagy annak legalább egy része - nem a gödör kiásásakor keletkezett, de lehet, hogy még csak nem is a környékről származik. Utóbbi esetben úgy szállították az építkezés helyszínére. Negyedik megjegyzésünk a tetőre felvitt föld súlyával kapcsolatos. A teherautók terhelhetőségét megadó táblázatokból tudjuk, hogy 1 m

3 föld tömege » 1600 kg, azaz 1.6 tonna. (Az ilyen tábláza-