Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

Mivel a „szélirányba forgatáson" és az egymással szemközt elhelyezkedő fűstlikakon alapuló „elrendezés" működésének, illetve előnyeinek kielégítő magyarázatával jelen dolgozatban már nem szolgálhatunk, ezt a szálat most kényszerűkelletlen (befejezetlenül) elvarrjuk, és később, egy másik dolgozatunkban vesszük fel újból. Az eddigiekben összefoglaltuk azokat az elgondolásokat, amelyek a feltárt emlék megfigyelt sajátságaiból erednek. Az „életből hozott" gyakorlati tapasztalattal bőségesen kiegészített elméleti áttekintés után röviden összefoglaljuk azokat a problémákat is, amelyek az építkezés közben, vagy később, a „földbeásott lakóház" használata során merültek fel. Röviden kitérünk azokra az alkalmazott építészeti megoldásokra is, melyeket elsősorban néprajzi analógiák alapján részesítettünk előnyben. Az építkezéshez 1997 májusában fogtunk hozzá. Mivel véleményünk szerint a kardoskúti „földbeásott lakóház" esetében „későbbi a ház, mint a gödör", az építkezés a lakóverem kiásásával kezdődött. Ezt a vermet a rendelkezésre álló terület egyik legmagasabb pontján, egy apró domb hátán alakítottuk ki, nem messze a dolgozatunk elején említett másik Árpád-kori lakóháztól. Az Ormándy János Kísérleti Régészeti Telep egy nagyon mélyen fekvő - és emiatt időszakosan igen belvizes - ősgyöpön talált otthont. 1999 és 2000 tavaszán a feltörő talajvíz miatt csaknem az egész Kísérleti Telep víz alá került. Az összefüggő víztükörből csak az a néhány aprócska domb bukkant elő, melyeken a rekonstruált épületek állnak, állni fognak. Természetes, hogy az ilyen talaj nemigen alkalmas mélygödrű földbevájt épületek kialakítására. A kardoskúti „földbeásott lakóház" esetében sem tudtuk reprodukálni gödrének eredeti 140-150 cm mélységét. A rekonstrukció padlóját mindössze 60 cm mélyen süllyesztettük a külső járószint alá. 1996-ban egy kopolyakút készítése során figyeltünk fel arra, hogy az ősgyöp alatt egy 5-25 cm vastagságú réti mészkőréteg (helybéli nevén: darázskő) alkotja a tulajdonképpeni vízzáró réteget. Ezt a kemény, de rugalmas kőzetet áttörve azonnal feltör a talajban rejtőző víz. A „földbeásott lakóház" gödrének kialakításakor ezért úgy jártunk el, hogy még az ágasfák számára ásott (tehát a padló alá mélyedő) lyukakkal se üssük át a mészkövet. A padlóval ezért nem mehettünk a 60 cm alá. A ház gödrének kiásása után az ágasfák felállítása következett. A sűrű alátámasztás elemzésekor szó volt arról, hogy a „földbeásott lakóház" ágasfái minden bizonnyal nem egykorúak. A korábban megfogalmazott állításaink ismeretében ez egyúttal azt is jelenti, hogy fennállásának egyes szakaszaiban a „földbeásott lakóház" a feltárt emlék alapján feltételezhető legalább 9 ágasfánál feltehetően kevesebb ágasfán támaszkodott. Ennek persze az a feltétele, hogy az építmény megtámasztására e 9-nél kevesebb ágas is elegendő legyen. E feltétel fennállását úgy próbáltuk ellenőrizni, hogy a tetőváz elkészítésekor mindössze 5 ágasfát állítottunk fel. Természetesen azokat az ágasfákat választottuk ki, melyeket a feltárt emlék alapján is elsődlegesnek véltünk. Mivel - mint mondottuk - az ágasfák beásási sorrendjét, illetve azok egymáshoz viszonyított idői egymásutániságát nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, ezek kiválasztása nem volt egyszerű feladat. Helyesebb volna úgy fogalmazni, hogy az ágasfák időrendiségével kapcsolatosan kiválasztottuk az egyik lehetséges sorrendet. Erre a sorrendre dolgozatunk során már többször utaltunk. A tetőgerinc alatt elsődlegesnek gondoltuk a ház gödrének Ny-i és K-i földfalába vágott ágasfákat. Rajtuk kívül elsődlegesnek véltük a lakógödör közepén elhelyezkedő ágasfát is, mert a beásását ölelő gödörkomplexum „vallomása alapján" azt még a ház fennállásának idejében el is bontották. A ház gerincet így három ágasfára fektettük fel. Az oldalszelemen alatt másodlagosnak gondoltuk az ENy-i sarokban elhelyezkedő ágasfát, mert az ékkel való rögzítés feltételezésével „későbbi, mint a gödör" (mi több: „későbbi, mint a ház"), valamint az ENy-i sarokba nyíló szabálytalan formájú verem használatakor meglehetősen útban van. (Ezt az ágasfát a tető elkészülte után beépítettük, de csak azért, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy ék segítségével rögzíthető. Jelen pillanatban nincs beépítve.) A kemence melletti két ágasfa közül a kemencéhez közelebb eső K-i ágasfát nem állítottuk fel. Azért véltük másodlagosnak, mert a kemence szájából kicsapó lángok könnyen elérhetik. Az oldalszelemen alatt tehát a két szélső ágasfát hagytuk el. Mivel a ház gödrének E-i fala mentén sorakozó padlóba mélyedő lyukak közül a középső (kelet felől és nyugat felől is a harmadik) rendeltetése már a feltáráskor kérdésessé vált, ide sem állítottunk ágasfát. Az oldalszelement így két ágasfára fektettük fel. A szóban forgó 5 ágasfa (a gerinc alatt három és az oldalszelemen alatt kettő) a rekonstruált „földbeásott lakóházat" biztonságosan megbírja. Az építkezés óta eltelt három év alatt utólagos alátámasztást nem (illetve csak a gádor tetőváza alá) építettünk be.