Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

Utóbbival kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy a „földbeásott lakóház" rekonstrukciójának harmadik szelemenjéről, a gádor gerincéről eddig még egyetlen egyszer sem esett szó. Ennek oka az, hogy a feltárt emlék a gádor méreteiről és szerkezetéről szinte semmit sem árul el. A rekonstruált gádor gyakorlatilag teljes egészében a képzelet szüleménye. Támaszkodásával kapcsolatos megfigyeléseinknek tehát a régészeti leletre vonatkoz(tathat)ó jelentősége gyakorlatilag nincs. Mégis meg kell említenünk, hogy gádorunk gerincét a másik két szelemennél jóval vékonyabb fából készítettük el. Ez a gerenda az építkezést követő harmadik tavaszon - amikor a tetőre gyöptéglát telepítettünk (ld. később) - jelentős mértékben meghajlott. Ekkor úgy döntöttünk, hogy az egyébként két ponton nyugvó apró gerincet egy harmadik helyen is megtámasztjuk: ezzel egy olyan ágasfát építettünk be, amelyik a feltárt emléken, a „földbeásott lakóház" eredeti gödrén nem volt megfigyelhető (a 2. képen egy kis körbe rajzolt csillaggal jelöltük). Ennek azonban már semmilyen jelentősége sincs, hiszen a megjelölt pont felett még a szelemen jelenléte is kétségbe vonható, mármint az eredeti épület esetében. A másik oldalról pedig szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy ez utólagos ágasfára kizárólag azért volt szükség, mert a tetőváz felállításakor a gádor gerincére támaszkodó teher nagyságát jelentős mértékben alábecsültük. A szarufák felső végét keresztben átfúrtuk. A furatba faszeget ütöttünk. E faszeg hosszúságát úgy választottuk meg, hogy a szarufából - arra merőlegesen - úgy 20-30 cm hosszúságban kiálljon. Ennek révén a szarufát kampószerüen fel lehet akasztani a szelemenre. Talán éppen ezért nevezik az ilyen faszeggel ellátott szarufákat horogfának. A szelemenbe is ütöttünk faszegeket: mégpedig az egymással szemben álló szarufák mellé, azok két oldalára. A szarufapárok elé és mögé ütött faszegek rendeltetése az, hogy az egymással szemben álló szarufákat egymáshoz szorítsa, és megakadályozza azt, hogy az építkezés közben elcsússzanak a szelemenen. E szegeknek a fedés után már semmilyen jelentőségük nincs, a tetőfedőanyagok súlyának terhelése alatt a szarufák többé már nem tudnak elmozdulni. Természetes, hogy a faszegek számára készített furatokkal a szelemen testét nem lyukasztottuk át: ezek a furatok mindössze 2-3 cm mélyek, így a szelement nem gyengítik túlságosan. Szólnunk kell arról is, hogy az oldalszelemen jelenléte miatt az E-i oldalon rövidebb szarufákat is be lehet építeni: olyanokat, melyek a föld felszínétől kiindulva csak az oldalszelemenig emelkednek, és olyan horgasakat, melyek a gerincre vannak felakasztva, de csak az oldalszelemenig érnek le. Ha a tetőváz felállításakor kellő számú hosszú szarufát nem tudunk beszerezni, akkor a talaj és a gerinc közötti távolságot ilyen módon felezni lehet. Néprajzi tanulmányokból (ld. később) tudjuk, hogy a szarufákra keresztben felerősített tetőlécekre (melyekhez pl. a nádat is varrják) földdel borított épületek esetében nincs szükség. Ilyeneket tehát mi sem készítettünk. Lényeges, hogy a „földbeásott lakóház" fából készített vázának összeállításakor kötöző anyagot egyáltalán nem használtunk. A horogfák felakasztásának módját a 9. kép mutatja be. A „földbeásott lakóház" alaprajzi kiterjedésének a 2. képen jelzett szaggatott-pontozott vonallal határolt területet fogadtuk el. Az épület belső alapterülete (a gádor alatt fekvő pontozott vonallal határolt terület nélkül) 37.47 m

2

. Ebből a ház gödre 14.4 m

2-t tesz. (A lakógödör területéhez természetesen nem számoltuk hozzá az ENy-i sarokban elhelyezkedő szabálytalan alakú gödör, a kemence és az egyéb „függelékek" területét.) Ezekből az értékekből látszik, hogy a ház gödrét körülvevő padka 23.07 m

2 területe a lakógödör területét jelentős mértékben meghaladja. Korábban már volt szó róla, hogy az épület taréj magassága h = 1.73-3.46 m között lehetett. A szerkezet megépítésekor úgy határoztunk, hogy a gerinc h = 2.5 m magasan emelkedjék a külső járószint fölé. Miként a rekonstruált „földbeásott lakóház" gödrének mélysége mindössze 0.6 m, a gerincet alkotó szelemengerenda átmérője pedig egységesen 30 cm-nek határozható meg, a megépített lakóház belmagassága 2.8 m. Az alaprajzi kiterjedés és a h = 2.5 m ismeretében a korábban ismertetett számítások szerint az oldalszelemen magassága / = 1.25 m, K° = 51°, és w° = 40° adódik. A „földbeásott lakóház" rekonstrukciójának belső köbtartalma (a gádor és a füstiikak fölé emelkedő apró tetőrészek alatt fekvő tér nélkül) 51.36 n? (ebbe természetesen a 0.6 m mély lakógödör köbtartalmát is beszámítottuk). A tetőzet felszíne (tehát a fedéskor beborított felület) 79.8 » 80 m

2 (a füstlikak fölé emelkedő apró tetőrészeket most is elhanyagoltuk). A tetőváz (14. kép) elkészítéséhez felhasznált faanyagot nem sokat válogattuk: a legkönnyebben hozzáférhető anyagokból dolgoztunk. A gerincszelemen nyárfából, az oldalszelemen pedig fűzből készült. A gádor gerince és az ágasfák