Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"
A D-i oldallal kapcsolatos elgondolásainkat összegezve, fentiek szerint azt a következtetést állapíthatjuk meg, hogy a tető szegélye és a lakógödör között elhelyezkedő terület szélessége ennél az 50 cm-nél kisebb a földomlás veszélye miatt, nagyobb pedig az oldalszelemen hiánya, továbbá a lakógödör oldalfalával párhuzamos karósor (főleg néprajzi adatok alapján) feltételezett rendeltetése miatt nem lehetett. A „földbeásott lakóház" elméleti rekonstrukciójával kapcsolatosan MÉRI több szerkezeti megoldást is javasol. 35 Ezeket all. képen mutatjuk be. Az épület megépítésekor az A. jelzésű szerkezet mellett döntöttünk. Meg kell jegyeznünk, hogy az ábra közepén található, a többinél nagyobb méretű, C. jelzésű szerkezet az A. jelzésűvel azonos. Ha a lakóház (3. lakógödör!) tetőzetével kapcsolatosan az imént felvázolt méretbeli sajátságokat tartjuk szem előtt, akkor ahhoz a körvonalhoz jutunk, melyet a 2. képen szaggatottpontozott vonallal ábrázoltunk. A „földbeásott lakóház" tetőzetét e szaggatott-pontozott vonalnak megfelelően építettük meg. Ezzel kapcsolatosan a következő megjegyzéseket kell tennünk. Az elmondottakból következik, hogy az egykori „földbeásott lakóház" alaprajzi kiterjedése a szaggatott-pontozott vonallal határolt területnél jóval nagyobb is lehetett. Ha a lakógödör és a tető párhuzamosságát, továbbá a Ny-i oldal íves voltát kétségbe vonjuk, akkor az egykori lakóház belső alapterülete a rajzoltnál valamelyest kisebb is lehetett. A feltárt nyomokból és megfigyelt jelenségekből nem levezethető szerkezeti sajátságok esetében, a tető körvonalának megadásakor, MÉRI rajzait, illetve az A. és C. jelzésű megoldást tartottuk irányadónak. így lett a tető Ny-i oldala íves, K-i oldala szögletes, a bejárat fölé emelt szerkezet (a gádor) pedig nyeregtetős. MÉRI rajzaiból nem vehető ki, hogy a tető É-i és Ki lapjának találkozását, tehát a kemence feletti szegletet ívesnek (2. kép csillagvonal), vagy szögletesnek (szaggatott-pontozott vonal) képzelte-e. Mi a szögletes megoldást választottuk. A tető D-i lapja és a gádor találkozásának szögletessége (csillagvonal) az A. illetve C. jelzésű rajzokon megint csak kérdéses. Itt viszont az íves megoldást részesítettük előnyben, mert földtető esetében előnyösebb. Az elmondottakból az következik, hogy a rekonstruált tetőzet körvonalában mindössze egyetlen szeglet képződik, az ÉKi sarokban. A lakóház egyetlen élszaruját tehát ide, a kemence fölé építettük be. Lényeges sajátossága ennek a szerkezetnek, hogy a belsejében kialakított gödröt minden oldalról szarufák sora, vagyis tető veszi körül: felmenő falakkal tehát egyáltalán nem rendelkezik. A bejárat fölé emelt gádor szerkezetéről eddig még egyetlen egyszer sem beszéltünk. Ennek az a magyarázata, hogy a feltárt nyomok és megfigyelt jelenségek alapján e gádor szerkezetét, (típusát, méreteit stb.) nem lehet megnyugtatóan tisztázni. Mivel a gádort tartó ágasfák a ház gödrén kívül helyezkedtek el, a lelet felett elszántott felső 50-70 cm a bejárat fölé emelkedő tetőrészre utaló nyomokat teljesen elnyelte. Agasfáinak száma és elhelyezkedése ismeretlen. A 2. képen látható szaggatott-pontozott vonal, tehát a rekonstrukció körvonala, a megépített gádor - önkényesen megválasztott - alaprajzi kiterjedését is mutatja. A „földbeásott lakóház" tetőzetének sűrű alátámasztásával kapcsolatos elgondolásainkat az ágasfák idői egymásutániságának és a nehéz fedőanyag (elsősorban föld) alkalmazásának feltételezésével zártuk. Az egykori épület alaprajzi kiterjedésének elemzésekor a 2. képen bemutatott körvonalhoz jutottunk. Ha e körvonalat bizonytalansága ellenére elfogadjuk, akkor tovább léphetünk a rekonstrukciót érintő következő kérdésre: a tető magasságára. Ha az épület fentebb megadott körvonalát (legalább az É-i és a D-i oldalon) nem fogadjuk el, illetve a megrajzolt szaggatott-pontozott vonal helyett semmilyen más körvonalat nem tudunk javasolni, akkor az épület magasságát ne is próbáljuk meghatározni. Ismeretlen alaprajzra ismert magasságot, de még tág határok közé szorított lehetséges magasságot is képtelenség szerkeszteni. MERI szerint a „földbeásott lakóház" gerincét tartó ágasfák kb. 3-3.5 m magasak lehettek (minden bizonnyal a padló alá süllyedő alsó végeik nélkül). Mivel a ház gödrének mélysége 1.4-1.5 m, az épület a föld felszínétől számítva 1.5-2.1 m magasságra emelkedhetett ki. Az épület egykori magasságára a feltárt emlékkel kapcsolatos régészeti megfigyelésekből csak nagyon közvetett módon következtethetünk, hiszen mint ahogyan korábban már megjegyeztük, a tetőzet egyéb méreteihez hasonlóan: „elveszett". KOVALOVSZKI Júliától tudjuk, hogy az ágasfák hosszával kapcsolatos fentebb idézett értékeket MÉRI „hosszas számolás után" állapította meg. E számolást azonban sajnos nem hagyta ránk. Emiatt a gerinc magasságának becslésekor a saját elgondolásainkra voltunk kénytelenek támaszkodni.
