Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

11. kép. A „földbeáott lakóház" elméleti rekonstrukciója Méri nyomán (MÉRI István 1964.). lenlétére azonban az esetek legnagyobb részében nem találunk kézzelfogható (tehát feltárható) bizonyítékot. Meggyőző bizonyosságok hiányában pedig érthető, hogy a korszak kutatóinak egy része nem hisz a padka jelenlétében, vagy nem is foglalkozik vele. A probléma azonban ennél súlyosabb: ha a tető alatt, de a gödrön kívül elhelyezkedő terület éppen csak akkora volt, hogy a gödör földfala a tető nyomása alatt be ne szakadhasson (ház » gödör), akkor pl. egy 2.2 x 2 m-es verem sosem szolgálhatott házként! Méretbeli sajátságai miatt erre a funkcióra alkalmatlan: túl kicsi. Emiatt, a jelentős méretű padka jelenlétét tagadó kutatóknak mindjárt két további kérdéssel kell szembenézniük. Az első az, hogy e feltárt szögletes, általában tüzelőberendezéssel és padlóba mélyedő lyukakkal is rendelkező telepjelenségek milyen célt szolgáltak. A másik pedig az, hogy hol laktak eleink... A régészeti és néprajzi szakirodalomban mindkét kérdésre bőven akad válasz. BAKAY Kornél szerint Árpád-kori őseink földbe mélyedő gödör nélküli, tehát teljesen felszínre épült, minden bizonnyal boronaszerkezetü házakban lakhattak. A házak maradványaiként értelmezett szerény lakó(?)gödrök pedig sütőházak (?) lehettek

25 A „sütőház elmélettel" kapcsolatos vita a Somogy megyei Árpád-kori és középkori lakóházak maradványainak értelmezésekor tovább foly-