Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"
tatódott. 26 E vitában a korábban már említett nagybereki lápból előkerült Árpád-kori lakóházak 27 jelentős szerephez jutottak, miként azok teljesen felszíni épületek. (Ennek magyarázata egyébként elég természetes: a lápon nem lehet évekig megmaradó gödröt készíteni.) Otto freisingeni püspök útleírásából 28 kiindulva többen a jurtot tartják az Árpád-kori magyar fő szállásának, feltételezve ezzel, hogy e nemezborítású mobil (azonban éppen ezért nagyon praktikus) építmény képes ellenállni a Kárpát-medence hófúvásainak. Az ilyen érvelésekben persze általában az is szerepel, hogy a jurt fölé többé-kevésbé ideiglenes, ámde megint csak teljesen felszíni (!) építményt emeltek, különösen a csapadékos téli időszakban. A suffolki West Stow egykori épületeinek maradványait elemezve, egyes kunyhók esetében arra a következtetésre jutottak, hogy a földbe mélyített gödrüknél jóval nagyobbak lehettek. A házakat tehát nagyobbnak gondolták a belsejükben kialakított veremnél! A veremnek azonban sajátos funkciót tulajdonítottak. A szerzők véleménye szerint a gödör alighanem a fából készült padló alatti pince lehetett. 29 Az egykori lakó(?)gödrök pince voltát, illetve az ezzel kapcsolatos elgondolásokat Takács Miklós is említi a „Lakóház rekonstrukciók az Árpád-kori telepkutatásban" c. tudománytörténeti áttekintésében. 30 A Szarvasgedén 1997-ben rekonstruált Árpád-kori lakóház építői mindenekelőtt két elméleti tételre támaszkodtak. 31 Ezek közül az első a korábban már említett „későbbi a gödör, mint a ház", a másik pedig a „nagyobb a ház, mint a gödör" elmélet. Bár ez utóbbi mindenképp MÉRI Istvántól származik és elsőként a kardoskúti „földbeásott lakóházzal" kapcsolatosan merült fel, kellő nyomatékát mégis SABJÁN tanulmányában nyerte el. Az építkezés gyakorlati tapasztalataira támaszkodva ésszerű érvekkel és meglátásokkal végső soron arra a következtetésre jutottak, hogy az apró földbe mélyített lakógödröket a padka által biztosított alaprajzi kiterjedéssel kiegészítve lehet „lakhatóvá tenni". Ezt az elgondolást számos néprajzi párhuzammal alá is támasztották. De térjünk vissza a kardoskúti „földbeásott lakóház" konkrét alaprajzi kiterjedéséhez. MÉRI szavaiból egyértelműen kiolvasható, hogy a ház gödrének ENy-i sarkához csatlakozó szabálytalan formájú gödröt mindenképp a tető alá kellett venni. Ez a verem észak felé 1 m-t nyúlik ki a ház gödrének földfalából. A tetőt azonban nem támaszthatjuk közvetlenül e verem szélére. Nem nehéz belátni, hogy a tető által képviselt súlyos terhet nem lehet egy gödör peremére helyezni, de még a közvetlen közelébe se, hiszen a föld beomlik. A partfal beszakadásának elkerüléséhez szükséges távolság súlyos tetők esetében nagyjából 50-70 cm között lehet. Ez az érték természetesen erősen a talaj tulajdonságaitól függ. (Az ópusztaszeri adottságok mellett az 50 cm távolságot már biztonságosnak ítéltük meg.) Megállapíthatjuk tehát, hogy az 1 m-re kinyúló ÉNy-i gödör tető alá vételéhez és a biztonságos 50 cm távolság meghagyásához szükségképpen legalább 1.5 m szélességű padka keletkezik a lakógödörtől északra. A feltárt nyomok és megfigyelt jelenségek alapján azonban nem zárhatjuk ki azt sem, hogy ez az É-i padka 2 m, 2.5 m vagy esetleg még ennél is szélesebb volt. (Mint ahogyan korábban már említettük, állításainkat korlátoznunk kell arra, hogy a tető széle a ház gödrének peremét „mennyire nem közelíthette meg".) Ez a bizonytalanság tovább növekszik azáltal, hogy az ÉNy-i gödör körvonalát csak a felső elszántott, bolygatott réteg határáig ismerjük, így egykori valóságos formája és kiterjedése nem állapítható meg. A már sokat emlegetett szabálytalan formájú verem az ÉNy-i sarokban kapcsolódik a lakógödör földfalához. Emiatt nemcsak észak felé nyúlik ki a ház gödréből, hanem nyugat felé is. A verem Ny-i kitüremkedése szintén 1 m. Ebből az következik, hogy a ház gödrétől nyugatra elhelyezkedő padka szélessége az É-i padkához hasonlóan legalább 1.5 m. Ha a tető körvonalát a Ny-i oldalon MÉRI nyomán ívesnek fogadjuk el, akkor ez az 1.5 m szélesség a szabálytalan alakú gödör magasságában értendő. így jelentős kiterjedésű - és utóbbi esetben nem szögletes alaprajzú - padka alakul ki a lakógödörtől nyugatra is. Az É-i padkához hasonló módon, a Ny-i padkával kapcsolatosan is legalább két bizonytalansággal kell számolnunk. Az első az, hogy megint csak azt jelenthetjük ki, hogy az egykori tető a lakógödör szélét „mennyire nem közelíthette meg". A második bizonytalanság pedig abból adódik, hogy a szabálytalan alakú verem nyugat felé is a felső bolygatott rétegbe fut, így valóságos kiterjedése ebben az irányban sem állapítható meg. Könnyen belátható, hogy a lakógödör földfalába vájt és abból kinyúló kemencének is mindenképp belül, tehát a tető alatt kellett lennie. Mégpedig teljes egészében, hiszen a kemence feletti földréteg előbb-utóbb beomlott volna a rajta támaszkodó tető súlyától. (A kemencével kap-