Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

A földön alvás Európában A földön alvás ez idő tájt nemcsak Magyarországon, hanem Európa más népei körében is elterjedt gyakorlat lehetett. Számos történész és etnográfus állítja, hogy a 18. századig a fejlett nyugati országokban is nagyon sokan ágy nélkül feküdtek a földön, szalma- vagy lombzsákokon, bundákon és gyékényen.

176 William HARRISON tiszteletes 1577-ben írt soraiból kitetszik, hogy az angol falvakban a népi alvási szokások a 16. század elején vannak átalakulóban. Az 1577et megelőző években a legöregebbek emlékeznek arra, hogy atyáik, s néhányan maguk is földön lévő szalmazsákon aludtak, lepedővel és pokróccal takarózva, a fejük alá pedig párna helyett jó kerek farönköt tettek.

177 Az északi országokban, Skóciától a Baltikumig a 16. században még sok helyen föllelhető a középkori padlásolatlan középtűzhelyes ház. Norvégiában az ilyen „legrégibb típusú házban, az aarestueben" a nyílt tűzhely mellé a földre egy négyszögletes pallóborítás került; nappal ezen ettek, éjjel pedig aludtak rajta.

178 A korabeli „egyszerű népi" dán lakás atmoszféráját és az alvási szokásokat szemléletesen írta le a német Sámuel KIECHEL, aki 1586-87-ben járt az akkori Svédország határterületén, és egy Helsingor közelében lévő parasztgazdaságban töltött éjszakájának a tapasztalatairól a következőképpen számolt be: „Amikor nyugovóra kellett már térnünk, a földön terítettek nekünk fekvőhelyet, de hát télen... a kutya és macska is ott van, mellette a fiatal jószág is, mint bárány, borjú, liba, galamb és - ami mindennél inkább kellemetlen volt - a malac, amelyik átható szagot terjesztett és általában a szoba közepén feküdt. Éjszaka odajött az emberhez és benedvesítette az arcát."

179 Ebből a korból számos hasonló életképet idézhetnénk. Az igényes, faragott, festett parasztbútor még nyugaton is ritka. A szegényebb néptömegek, falusiak és városiak egyaránt kevés számba vehető ingósággal rendelkeznek. A történeti életmód rekonstrukciók szerint se ágyuk, se bútoruk, a puszta földön alszanak Spanyolországban, Franciaországban, csakúgy mint a német nyelvterületeken.

180 A kelet- és délkelet-európai országokban a köznép lakása még kevésbé bútorozott.

181 - A helyzet abból a szempontból is hasonló, hogy a földön alvás és az ágyon alvás arányait éppoly kevéssé ismerjük, mint Magyarországon. A fenti jellemzés azonban a népnek csak a szegényebb rétegei esetében igaz. A középkori állapotok a 16. században, főleg Nyugat-Európában, egyre inkább visszaszorulóban vannak. Az alváskultúra színvonalát a magas ágyhelyek kialakítása és az ágybútor terjedése határozza meg. Agyak a föld felett A 16. század végén írott jegyzőkönyvek lapjain néhány esetben a nép körében használt magas ágyak kétségtelen bizonyítékait olvashatjuk. Bár az alábbi adatok Kolozsvárról tudósítanak, az egyszerű emberek életéről szólnak. 1582-ben Sós Jánosnénak, a szolgáknál is segédkező bábaasszonynak magas ágya van, mert mint meséli: „...az forróságomban leestem volt az ágyról..."

182 1568-ban egy megcsalt férj a városházán tett panaszában úgy fogalmaz, „...hogy Szabó Mihal fel wette az Agyra az felesegemet..."

183 1597-ben egy kegyetlen apáról a tanú elmondja, hogy: „...az agya ala wete ot fekewt az zegény giermek..."

184 E szemelvények emelt ágyakról adnak hírt. Az első kettőről csak azt tudjuk meg, hogy magasak, a harmadikról azt is, hogy alatta üres hely van; ezért kerülhetett ágy alá a gyermek. A középkor végén és az újkor elején népi környezetben a következő föld fölötti ágyakkal számolhatunk: beépített padkák és padok, köztük a kemence teteje és padkái, cölöplábú ágyak, épülettől, földtől független padágyak és míves ágyszerkezetek. Beépített fekvőhelyek A fal mentén épített ülő, fekvő padokat több ezer éve ismerjük. Kultúrtörténeti előzményeit megtaláljuk az európai antik civilizációban. Egyik legkorábbi, az i. e. 1650. év tájáról származó, kőből álló, részben rekonstruált példánya a krétai Knossos-palota tróntermében tanulmányozható.

185 A római birodalom emeletes bérházai beépített alvópadokkal készültek.

186 A pompei lupanariaban ma is ott állnak a tömb alakú kőágyak. A Britt-szigetek népvándorlás-kori Grimspound (Devon) településének a kerek kunyhóiban egy alacsony kőpad szolgált alvásra.

187 A középkori kőépületekben falba mélyített alvófülkéket alakítottak ki; ez a gótika idejéből szép számmal fönnmaradt megoldás a skót parasztok otthonában, különösen a Felföldön és a Hebridákon az első világháborúig tovább élt.

188 Padkák