Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

A Kárpát-medencében a honfoglalás utáni két-három évszázadban a házak többsége földbemélyített vagy cölöpvázas sárfalú építmény volt. Ezekben a padkák is földből és fából készültek. A 'pad' szláv kölcsönszavunk egyik jelentése: a 'talaj', 'aljzat', 'fölkiemelés' maga is földpadra utal.

189 Az alvópadka létezését valószínűsítik a régészeti ásatások tanulságai. Nagykőrös (Pest m.) határában a Gurmannhalom körül elterülő Árpád-kori faluban az egyik ház sarkában fekvőpadkát találtak. A másfél méter széles és két méter hosszú, szürke agyaggal tapasztott ágyhely a földfelszínre emelt, téglalap alakú lakóépület keleti rövid fala mellett helyezkedett el, a sarokban lévő, kívülről fűtött kemence folytatásában. Az objektum kora a tatárjárás (1241) pusztításait megelőző időszakra tehető.

190 A Kardoskúton (Békés m.) föltárt, két részre osztott, félig földbemélyített köznépi ház nagyobbik helyiségének oldalán MERI István olyan karósor lenyomatát találta meg, amely befonva alacsony fekvőhely szegélyét képezhette. A 13. századi lelet eredeti funkcióját úgy értelmezte, hogy a fonás és a fal közti részt szalmával, gazzal kitöltve, állatbőrökkel letakarva alvásra használhatták.

191 K. CSILLERY Klára szerint a fonás valószínűleg földfeltöltést határolt.

192 K. CSILLERY véleményét alátámasztják azok a tapasztalatok is, amelyeket a Szabadtéri Néprajzi Múzeum épületbontásai során szereztünk az ilyen fonott oldalú - bár nem alvó - padkákról. A középkori fekvőpadkák sárból készült utódait - igaz jobbára tornácon, istállóban és határbeli épületekben - az Alföld középső részein még a 20. században is dokumentálták.

193 A ház falához épített padkák a középkorban s a kora újkorban Európa-szerte gyakoriak voltak. így a szomszédnépeknél is. A szlovák füstösházban a 15. század táján

194 még ugyanúgy nem volt ágy, mint a román

195 vagy lengyel hasonló lakásban.

196 A füsttelenített szobák terjedésével egyidejűleg azonban a sárpadka átadja helyét a padoknak és bútoroknak. A magyarországi késő középkori ásatások során a kályhás szobákban a régészek már nem találták meg az alvópadkák maradványait. Az Alföldön a 15-16. századi népi házak többségében hatalmas kályhás kemencéket tártak föl.

197 Szentkirály (Lászlófalva, Bács-Kiskun m.) házainak ásatásain

198 néprajzkutató is részt vett, célszerűen kutatták a beépített padkák és a földbe rögzített bútorok nyomait, de eredménytelenül. A 29-es és 25-ös számú cölöpvázas földfalú ház kályhás helyiségeiben szinte érintetlenül tudták kibontani a házfalak alját és a vele összefüggő ép, sározott padlót, padkának vagy bútorlábnak azonban semmi jele nem volt.

199 És ha még azt is számításba vesszük, hogy majd mindegyik alföldi telepásatás kunlakta helységben történt, még pozitívabb képet alkothatunk a korabeli lakáskultúra állapotáról. Hiszen a kunok honfoglaló elődeinknél mintegy 300 évvel később tértek át a letelepült életmódra. A ház legfontosabb beépített berendezése a kemence volt, amely jelentős - bár típusától függően eltérő - szerepet töltött be az alváskultúrában is. A kemence és a tűzpad Az újkor elején a dunántúli és felföldi hegyes tájakon, valamint az észak-keleti szomszédos területeken a kemence masszív, közel kocka alakú sározott gerendavázas alkotmány, amelynek a teteje alvásra alkalmas és használatos. A kemencén alvás középkori szokása tovább él a környező németeknél, románoknál és szlávoknál.

200 Az orosz és az ukrán nagyméretű belülről fűtött kemencék - melyek a füstösház tartozékai - lépcsős oldalpadkás formáit speciálisan több személy alvására alakították ki.

201 A Kárpát-medence középső részén, mint már említettük, kívülről fűtött kemencés avagy kályhás szobákban laktak, ugyanúgy mint a nyugati német falvakban. Csehország és Szlovákia német településein a kívülfütős kemence és a fústtelen szoba a 16. században kezd meghonosodni, ugyanitt a szláv lakosok közt jó egy évszázados késéssel, csak a 17-18. században.

202 A tüzelőberendezésváltás nagy lépés a lakáskultúra fejlődésében, lényegében ezzel teremtődnek meg a 'tisztaszoba' létrejöttének, a több, jobb bútor és textília használatának a föltételei. A kemence alvóhely funkciója pedig redukálódik. Magyarországon nincs meggyőző adatunk a német nyelvterületen alkalmazott kályha köré és fölé épített fa állványról, amelynek a tetején alvóhelyet alakítottak ki.

203 A hazánkban ismert kívülről fűtött kályhás vagy csupán tapasztott kemencék szerkezete és alakja különbözik a füstösházbeli elődjétől; a kisebbé és tagoltabbá váló fűtőberendezésnek már csak a kuckójában, és ha van, a padkáján alszanak. Szentkirályon (Bács-Kiskun m.) a régészeknek két cölöpvázas földfalú épületben is sikerült föltárniuk a kályhás kemence mögötti kuckót a 16. század dereka tájáról. A tüzelőberendezés két méter hosszú oldala és a ház hátsó fala között ötven-hatvan cm széles helyet találtak, amelynek a külső végét a 29. számú házban egy kis sárfal,

204 a 4a. jelű