Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
SZARVAS ZSUZSA: Lamminaho. Hogyan lesz egy működő gazdaságból múzeum?
1. kép. Lamminaho az Oulu folyó partján. Légifelvéteí. Oulujoki OY. 1997. ott dolgozó kutatóknak. Ottléte ugyanakkor bizonyos korlátokat is jelentett, hiszen az eszközök egy része az ő használatában volt. Az egyik helyiségben, az ún. hosszú szobában {pitkakamarí) ő lakott, s ez szinte átléphetetlen magánterületnek számított. Az általa használt tárgyak számbavételére csupán évekkel később nyílt lehetőség. Tehát az 1988-as állapotok kerültek rögzítésre úgy, hogy a jelent igyekeztek történetiségében megragadni, s feltárni mindazt, ami a jelen tárgyi világból a múltra is kikövetkeztethető volt. A tárgyi anyag rendkívül sokrétű volt, mennyiségi, minőségi és időbeni eloszlását tekintve egyaránt. A legidősebb tárgyak az 1770-es évekből származtak (pl. gyaluk), ugyanakkor azonban még az 1970-es években is kerültek oda eszközök. így tehát a változatos tárgyi anyag mintegy 200 esztendőt ölelt fel. Ezek adatolása sem volt egyenletes, hiszen természetesen nem minden tárgy használatára, korára vonatkozóan lehetett megbízható információkat szerezni. A kutatók nagyszerű terepet találtak itt a munkához, hiszen a tárgyak eredeti használati környezetükben, nem ritkán pedig készítésük helyén voltak megtalálhatók. Mivel a gazdaság fennállása idejének nagy részében szinte a teljes önellátásra rendezkedett be, a sokrétű tárgyi anyagban nagyon sok saját készítésű, évszámos, vagy tulajdonjellel ellátott eszközt is találhattunk. A gyűjtőmunkát az eszközök számbavételén kívül fényképezés is kísérte, az épületekről, enteriőrökről számos felvétel készült, s minden egyes leltárba vett tárgyat fotódokumentáció is kiegészített. A teljes anyag a Nemzeti Múzeumi Szervezet adattárába került. A kutatómunka kiteljesítésében nagy szerepe volt annak - a korábban már említett - adottságnak, hogy a családi irattár rendkívül gazdag anyagot tartalmazott. (1761-1960.) A történeti források a gazdaság megszületésének pillanatától fennmaradtak, s általuk nyomon követhetők voltak a gazdaság, illetve a család életének jelentős eseményei. Örökösödési, bírósági iratokból, üzleti könyvekből, végrendeletekből, gazdasági feljegyzésekből lehetett képet kapni Lamminaho életéről, s mindezeket kiegészítette az a kiterjedt levelezés, amely például a nyári vendégekkel kapcsolatos eseményeket rögzítette. E gazdag anyag feldolgozása folyamatban van, s meg is jelent már részben az ezekre a forrásokra épülő könyv, illetve tanulmány. 6 Mindezt az anyagot kiegészítendő a kutatók interjúkat készítettek a még életben lévő család-