Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZARVAS ZSUZSA: Lamminaho. Hogyan lesz egy működő gazdaságból múzeum?

2. kép. Az Oulu folyó és Lamminaho épületegyüttese. Légifelvétel. Oulujoki OY. 1997. tagokkal, a Lamminahot valamennyire ismerő környékbeliekkel, hogy minél részletesebb információkhoz jussanak a család, illetve a gazdaság életére vonatkozóan. Az épületek Az épületek viszonylag nagy területen, részben egymáshoz közel, részben pedig szétszórtan helyezkednek el, s az épületegyüttes alapjaiban megőrizte a 18. század közepén kialakult szerkezetét. Az épületek nagy része viszonylag jó állapotban maradt meg. A lakóház, az istállók és a három részből álló kamrasor egy négyszög három oldalát alkotják, s ezeket kívülről egészítik ki a különböző tárolóépületek: összesen 16, s ezeken kívül még négy szénatároló található a közeli kaszálókon.(2-3.ábra, 1-2. kép) Az együttes a következő épületekből áll: 1. Lakóépület: (4. ábra, 3^4. kép.) Eredetileg a mostani „pirtti" (az épületek legfontosabb helyisége, amely alvó-, étkező- és munkafunkciókat egyaránt betöltött) méretű boronafalú füstösház volt, amelyet feltehetően az 1700-as években építettek. Az épület a hagyományos észak-pohjanmaa-i paraszti épületek típusát képviseli. A többi helyiséget később csatolták hozzá, egy, a 19. század végén készült felvételen a lakóház már ugyanolyan méretű, mint jelenleg, azzal a különbséggel, hogy a boronafalat még nem takarják lécek és a tornácot még nem építették be. A 20. század elejétől azután már festett deszkák borítják a boronafalat, a tornácot pedig beépítik és kisebb kamrákkal bővítik. A hozzáépítés után a finnországi szokásoknak megfelelően több kisebb helyiséget alakítottak ki a hozzáépített részeken. Az 1950-es években vezették be a házba a vizet és a villanyt, s ekkor alakítottak ki egy kisebb konyhát és fürdőszobát. (5-6-7-8. kép) 2. Kamrasor: A ház melletti, egybefüggő, három elkülönült részből álló kamrasoron 1827-es évszámot találunk: a tejes edények, ruhák tárolására, illetőleg fáskamraként és szerszámok raktározására szolgáltak. (9-10-11. kép) 3. Egykori pálinkafőző, későbbi szaunaépület'. Ez az épület fennállása alatt több funkcióváltozáson ment át, míg végül gyakorlatilag használaton kívülre került, s már az 50-es években csak használaton kívüli eszközök tárolására szolgált. 4. Az istállóépület, amely a házegyüttesnek nem a legrégebbi rétegéhez tartozik, a 19. század végén épült. Finnországban a terminológia meg-