Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

MÁRTON LÁSZLÓ: „Fecskerakás". Paticsfalú tanyák építése a békési határban az 1945-ös földosztás után

3. kép. A fűzfavesszőből csavart gúzs és használata a fecskerakás építésű falban (A rajzokat a szerző készítette, emlékezet után villát használtak, vagy csak két kézzel markoltak ki a talicskából egy jókora göngyöleget és azt bedobták a sövények közé. Sárcsinálás A kút mellé két erkély (fél méter mélységű), kb. 3x4 m-es területű gödröt ástak, mikor az egyikből hordták ki a sarat, a másikban már ázott a föld. A sárnak való földnek 4-5 napig kellett áznia, míg „meg nem kelt", azaz teljesen egybeolvadt minden földdarab. Ezt a megázott sarat kapával kétszer, oda-vissza átvágták, majd annyi vizet húztak rá, hogy ellepje. Két napi pihentetés után még egyszer átvágták, majd szalmával vastagon megrakták, a szalmát ökrökkel, lovakkal, vagy ha nem volt igavonó állat, akkor mezítláb taposták bele a szalmát a sárba. Ez nagyon nehéz, nagyon fárasztó munka volt, ha lehetett, inkább összefogott két ökrös gazda, s ökrökkel járatták meg a sarat. Annál jobb volt a falnak való sár, ha minél több, minél durvább szálas szalma volt benne. A falrakáshoz kész sarat kubikostalicskán hordták a falhoz, ott rövid ágú villával, vagy a két kézben összemarkolva dobálták a sövények közé. Mikor elérték a sövényfonat magasságát, karókat vertek a sövénybe - az előbbiek meghosszabbítására -, s folytatták a sövény fonást, majd ennek a két sövénynek a közét is megrakták sárral. A fonat között kitüremkedett sarat nem kenték el, hagyták megkeményedni, ez természetes módon, kampó szerűen fogta a rákerülő tapasztó sarat. A fűzfavessző ága-bogát mindig visszagyűrték a sárba, ez is erősítette a falat. Úgyszintén a sarkoknál is meghajlított ágas-bogas vesszőket raktak a sárba, ezek nem engedték a sarkot „ kifordulni". A kicsi ablakok helyét csak egyszerűen kihagyták, az ajtó szemöldökfája a jobbról-balról álló oszlopokra került (3. kép). Két helyiséget építettek, szobát és konyhát: a szobába mindjárt beépítették a dikót (földbeásott lábú ágy-féle fekvőhely, a földtől 40-50 cm-re emelkedve, alul és körül bedeszkázva, szalmával berakva). A „ berakott sparheltot" is megépítették, télen ezen főztek és fűtöttek. Idejükből nem futotta a kemence megépítésére, mert áprilisban már vetni, majd kapálni kellett. Az építés és száradás alatt a 3 lábú serpenyőben főztek, a ház előtt, vagy a „kotlában" (öntöttvas lábasban), amit két téglára állítottak, a téglák között égett a tűz. Amint a falrakással elérték a plafon szintet (280-290 cm), száradni hagyták a falat. Két-három hét alatt megszáradt annyira, hogy lehetett rajta dolgozni: a páros oszlopokra rátették a sárgerendát (előre ki volt csapolva a helye) (4. kép). A sárgerenda nem a sárfalon, hanem a sarokosz-