Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

KNÉZY JUDIT: A puszták, falvak építkezése és a mezőgazdasági szakoktatás a 18. század végén, a 19. század elején

Knézy Judit A PUSZTÁK, FALVAK ÉPÍTKEZÉSE ÉS A MEZŐGAZDASÁGI SZAKOKTATÁS A 18. SZÁZAD VÉGÉN, 19. SZÁZAD ELEJÉN (A Georgikon tanárainak hatása az építkezés alakulására)* A népi építészet kutatásának nehézségei a 18. században Annak, aki a 18. században élt jobbágyok, zsellérek, falusi iparosok, köznemesek építkezését, lakóházainak tüzelőberendezését kutatja, nehéz helyzete van olyan vidékeken, amelyek korábban török hódoltsági területnek számítottak. Ezen belül külön gondot okoznak a vizsgálat szempontjából azok a tájegységek, ahol a favázas, sövény-, illetve boronafalú épületek voltak általánosak. Ebben az évszázadban épített, évszámmal ellátott, vagy valamiképpen datálható borona vagy favázas falú parasztházak nem maradtak fenn a Dél-Dunántúlról.

1 A régészek ásói általában megállnak a 17. századnál, és ritkán tárnak fel későbbi rétegeket, mint város rekonstrukciós munkák esetében tették egyes szakemberek (Buda, Sopron, Kőszeg, Pécs). Alig van áttekintésünk egy-egy város 17-18. századi életmódjáról (kivétel pl. Szombathely

2

). Somogyban, ebben az egykor város nélküli megyében még ilyen városrekonstrukciós feltárásokra illetve ilyenek eredményeinek közzétételére sem került sor, itt is a 17. századig követték az építkezés alakulását az ásatok (pl. Segesd,

3 Barcs, Babócsa). így az építkezés kutatói elsősorban közvetett, írott forrásokhoz fordulnak, mint a vármegyék iratanyagában szereplő árszabások, szerződések, rendeletek, határozatok, céhes iratok. Egyik legtöbb építkezési, tüzelőberendezési, bútorzati adatot hozó irat együttes Somogy megyében az 1760-1792 közötti időből fennmaradt köznemesi vagyonleltáraké.

4 De érdemmel forgathatók a földesúri iratkötegek is (épülettervek, számlák, árkalkulációk, szerződések, vagyonleltárak, gazdasági utasítások). A földesurak nemcsak a birtokukon élő jobbágyok, zsellérek, iparosok és más árendások gazdasági tevékenységét ellenőrizték, hogy teljesítették-e a rájuk kiszabott szolgáltatásokat, de életüknek szinte minden területére kiterjedt hatáskörük, mint a vallás, a helyi önkormányzat ügyei, a kihágások számontartása és büntetése. Ezért az uradalmak tisztjeinek figyelemmel kellett kísérnie a királyi, vármegyei rendeletek, határozatok végrehajtását is, amelyek az uradalmak életét is érintették. Az idegen katonaság beszállásolásával kapcsolatos rendeletek betarttatása illetve végrehajtása okozott rendkívül sok gondot a 18. század elején. Veszprém, Vas, Somogy megyék is olyan határozatot hoztak, hogy a falvakban a beszállásolandó katonáknak kályhás szobát kell biztosítani, illetve „pénzbüntetés terhe mellett" a jobbágyok kötelesek szobájukba november l-ig kályhát építeni.

5 Az idegen katonaság befogadása olyan sorscsapást jelentett a kiválasztott módosabb jobbágygazdák számára, hogy megkísérelték kijátszani a rendeletet. 1730-ben a szigetvári járás több falujában a jobbágyok egy része ősszel inkább elbontotta kályháját és télen át fagyoskodott, nehogy idegent kelljen befogadnia. Mások szolgájukat bocsátották el, mert fontos szempont volt az is, hogy állandó szolga álljon a beköltöztetett katonák rendelkezésre. Nagybajomban tíz jobbágy választotta az ellenállásnak ezt a két formáját.

6 A határozatot újra és újra meghozták, még 1748-^19-ben is. Ekkor ebbe a népes helységbe egy szakasz katonát - mintegy 20 főt küldtek elszállásolásra.

7 Később a jobbágyok robotjával, illetve a rabok munkájával ún. vármegye házait építtettek a nagyobb helységekbe a katonaság számára, ahol a szakmunkákat a megye legjobb iparosaival végeztették el (ács, kőműves, asztalos, kályhás) - derül ki a vármegyék számláiból.

8 Az erdővédő rendeletek fokozatos betarttatásával következett be az uradalmak legerőteljesebb beavatkozása a paraszti, illetve mezővárosi építkezés menetébe főként azokon a területeken, ahol akkor még éltek a faépítkezés hagyományai. Tájanként, uradalmanként különböző időben szereztek érvényt ezeknek a rendeleteknek, attól függően, mennyire rendelkeztek elegendő épületfával. Az uradalmak az árendába adott épületek karbantartásával kapcsolatosan olyan pontokat vettek be a szerződésekbe, hogy az épület felújításánál, javításánál a meglévőnél tartósabb falat,