Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

KNÉZY JUDIT: A puszták, falvak építkezése és a mezőgazdasági szakoktatás a 18. század végén, a 19. század elején

tetőt emeljenek a bérlők, s ehhez esetenként segítséget is adtak - ezt mutatják pl. a Marcaliból való szerződések a 19. század elején, melyeket a Széchényi uradalom kötött a betelepülő iparosokkal, kereskedőkkel.

9 A jobbágyok építkezésébe oly módon avatkoztak be, hogy korlátozták az épületfa kitermelését, vagy csak komoly pénzösszeg lefizetése ellenében engedélyezték a talpfának, mestergerendának való darabok és a tetőszalma leszorító póznák kivágását. Sok helyen meg is eskették a jobbágyokat, hogy nem építenek „fából való derekú házakat". A gyakorlat az volt, hogy összehívták a község lakóit, illetve az érintetteket, felolvasták a rendeletet és megeskették őket, hogy betartják. így történt a szulóki lakosokkal, akik - az uradalom jóvoltából - leégett épületeik helyreállításához 1804-ben még hozzájutottak „talpfákhoz, ollófákhoz, filábakhoz, mestergerendákhoz, koszorúfákhoz". Egy évvel később már megeskette őket a Széchényi uradalom tiszttartója, hogy azontúl épületeik falát csak tömésből, vályogból vagy téglából emelik, mint ahogy azt más német falvak lakói addig tették.

10 Uradalmi majorok építkezése a 18. században, és az ebben résztvevő jobbágyok, iparosok Az uradalmi majorok lakóházainak, gazdasági épületeinek készítése nem hatott ilyen közvetlenül a jobbágyok, zsellérek építkezésére, mint az erdővédő rendeletek betarttatása. Az ácsmunkához értő jobbágyokat és a faragómolnárokat - akik robotmunkaképpen vettek részt a majorok épületeinek emelésénél - az 1760-70-es évekig a munka szervezésénél előnyben részesítették. Amint a favázas, talpas, boronafalú házak kezdtek kiszorulni az uradalmi majorok építkezési gyakorlatából, a munkálatok irányítása kikerült a parasztácsok, majd a molnárok kezéből is. Ez a váltás uradalmanként más-más időben következett be. A korszerűsítés, változás mindig először a birtokközpontokban történt, s ettől mennél távolabb volt egy-egy puszta, illetve major, annál tovább követte még a helyi paraszti építkezési gyakorlatot, s annál később tért el tőle. Míg Csurgón 1760-70-ben mérnöki tervek alapján már kőművesekre bízták az építkezést, még a kocsma bővítését is, addig Taranyban még molnárral kötött szerződést favázas falú kocsma készítésére a Festetics uradalom tiszttartója.

11 A török hódoltság idején a várépítés tudományában szerzett ismereteket és tapasztalatot a nagyobb birtokosok egy része. Ezek többnyire külföldön tanultak, képesek voltak építési tervek készítésére, de például kastélyok építésére is. A 18. század békésebb időszakában a templomok, kastélyok, kúriák és gazdasági épületek emeléséhez szükséges tudományok szélesebb körű elsajátítására volt szükség. A nagyobb birtokokra képzett külföldi szakembereket hívtak be, ezek száma nem volt elegendő. Nemcsak nyugat-európai egyetemeken sajátíthatták el a hazai szakemberek az építkezés tudományát. Már a hazai piarista gimnáziumokban, akadémiákon és a Teréziánumban stb. is oktattak építkezési ismereteket. Egy-egy nevesebb építész nagyobb feladatainak megoldásához tanítványokat is szervezett, oktatta és foglalkoztatta őket. A földbirtokosok is foglalkoztak az építkezési tervek összeállításával, ellenőrzésével. Festetics György maga is úgy szerepel egy 1799-ben készült átépítési terven, mint „inventor". Divattá vált építészeti témájú idegen nyelvű könyvek és magyar nyelvű fordításaiknak megjelentetése is az 1750-es évek után. Ezek nagyobb része nem a hazai gyakorlatról szólt. Annál inkább tükrözték az uradalmi majorok építésének, korszerűsítésének gyakorlatát az e korszakban feljegyzett német, latin és magyar nyelvű építési utasítások, költségvetések a megfelelő tervrajzokkal együtt a különböző uradalmi irat-, térkép- és rajztárakban. Bár ezekből nem mindig derül ki, hogy csak tervek maradtak-e, vagy megvalósultak-e. Terveket, költségvetést, s a végrehajtáshoz szükséges magyarázatokat, indokolásokat a nagyobb uradalmakban építési irodák készítettek, továbbítottak a távolabbi birtoktestekre is, és szervezték meg a fontosabb szakemberek szerződtetését, munkáját, utaztatását is.

12 A Georgikon létrejöttének idejében már tisztában voltak azzal, hogy nemcsak a mérnökök, földmérők, de az ácsok, asztalosok, kőművesek megfelelő képzésére is szükség van éppúgy, mint az egyes kisebb-nagyobb gazdasági egységeket vezető személyek építészeti ismereteinek elmélyítésére. Tüzelőberendezések az uradalmi majorokban 1750-60 után A fehérvári őrkanonokság (később mernyei uradalom) területén az 1770-es években az egyszerűbb uradalmi alkalmazottak és árendások lakásaiban még a jobbágyparaszti gyakorlatot követték a tüzelőberendezések, és a lakóház tagolódása is. A konyhák még kémény nélküli füstöskonyhák voltak, amelyekben a középre helyezett kemencét körbe vették sárpadkával, a