Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
SZENTI TIBOR: A hódmezővásárhelyi tanyatelek beépítettsége
azon úton, éppen a város tanyája előtt jönni 's menni ne bátorkodjanak, hanem a' régi szokott Linea uton járjanak, kűlőmben az engedetlenek a ' mit kapnak, magoknak tulajdonítsák. " 2I „pro 75- Apr. 811. A' Rárósi utakat azon Gazdák, a ' kiknek Tanyái Ráros felé vágynak, minél elébb meg igazítani el ne múlassák, azok pedig a ' kik a ' D[erek]Egyházi utaknak igazítására el elrendeltettek, és még a ' Számokra ki méretett utat meg nem igazították minden halogatás nélkül meg igazítsák, és hellyesen el készítsék, külömb[en] az engedetlenek Aréstomb[a] hajtatnak. " 22 „12— május 1839. Ugy szinte a tanyák közti utak ki igazitasára azok, kiket a Hadnagyok el rendelnek pontosan ki álfának. " 23 Az 1892-es építési szabályrendeletben olvasható: „[...]árkot ásni az út szélétől 0,32 m. távolságra lehet. Közös mesgye vonaltól legalább 0,32 méter távolságra essék. " 24 A 20. században már jól szervezett utászházhálózat működött. Az utak mentén álló szolgálati házakba egy-egy szegény földmunkás család költözött a munkáért, és az utászház telkén való kertészkedés lehetőségéért. Minden fontosabb útnak volt utásza, aki kora reggeltől késő estig lapáttal, olykor csákánnyal járta az őrzetőjét, és végezte az utak karbantartását, amely elsősorban a gödrök feltöltögetéséből, a megállt csapadékvíz elvezetéséből, a kerékvágások kiegyengetéséből, az útpadka megtartásából és gyomtalanításból tevődött össze. 6.2. Árkok Juhász Antal írta a szegedi tanyákról: „Más tanyavidékkel összevetve szembetűnő, hogy a szegedi tanyák szinte kizárólag kerítettek. " 25 A vásárhelyi szállási, majd tanyai árkok a 19. század utolsó harmadáig elsősorban a birtok kerítettségével túggtek össze, és csak másodsorban töltöttek be vízelvezető feladatot. A vásárhelyi tanyákat kerítéssel nem látták el a gazdák. Ez a szabadságérzetüket gátolta volna. A tanyai kerítéseket a tanács kezdte szorgalmazni. Az építési szabályrendeletek között 1875-ben, a 36. §-ban „Kerítkezésékről" alcím alatt tűnik fel, hogy „Nádból vagy sövényből kerítést készíteni nem szabad. " 2 ° De már garádfát, földfalat építhettek. Ez a rendelkezés a tűzvédelmet szolgálta, és mind a bel- mind a külterületre érvényes volt. Tanyán, ahol nagy telekméretek voltak, az elkerítést legkönnyebben körülárkolással lehetett elérni, amelyet árokhúzó vagy árkoló ekével végeztek, de leggyakrabban kézi erővel: ásóval, csákánnyal és lapáttal. Mint láttuk, még a 19. század végi térképeken is gyakran tüntettek föl telekhatárt képező árkokat. Az árkok karbantartása épp úgy fontos volt mint az utaké. Vizsgáljuk ismét a hirdetéseket és szabályokat: „ 1782. die 28- Apr. Inspector ur [hirdeti] valamint ez előttis publicaltatott hogy Senki a Venyegét a ' szöllöböl haza ne horgya, hanem a ' szöllö árka csinálására forditassék, azt ki ki meg tárcsa, kü löm ben a' rendelt büntetést el fogja venni. " 27 „ 1787. Die 23- Sept. Valakiknek Szállások az ország uttyára ki nyúlik, árkolyák fel, a' Linea borozdakat pedig senki fel árkolni, el szántani, vagy másúva vettettni, a ' czovekekkel együtt ne mereszelye. A ' kinek határ árokos czővekje ki törött, mast azon helyre ásson a' szomszédok jelenlétiben. " 28 Pro 22-. Juni. 806. A' mely árkokat a hegy Birák a ' Szőllők közein fel hányattak, azokat senki bé húzni ne bátorkodjon 24. pálcza büntetés alatt. " 29 „ 18— Novemb[er] 838. A kiknek kedve van árkot ásni jelentse Magát Szeghő Físcalis urnái az Aranyi féle tanyán, az ároknak szélessége 5 sukk mélysége is 5 sukk leszend 10 xr [korona] fizetődik ölitől. " 3(> 1863. nov. 15-én hirdették: „[...]a földeket árokkal kell ellátni, hogy ne járhassanak át rajtuk. " 31 „1865. Február 5 en . [...jkiknek szőllő árkai roszkarba vannak odaútasíttatnak, hogy minél elébb okvetlen kijavítsák, különben a hegy gazda fogja kinek kinek saját pénzére kiásatni. " 32 6.3. Erek, csatornák, tavak és ezek töltései Hódmezővásárhely határában évszázadok óta sok gondot okozott az ár- és a belvíz. Köztudott, hogy a Kárpát-medencének ez a legmélyebb pontja, és a Tisza közelsége, a szabályozatlan erek, tavak sora körbevette a települést, beékelődött a tanyák közé, és máig jelen vannak a Pusztán. Amikor rendkívüli nagy áradás volt a DélAlföldön, a Tiszának besegített a közeli Maros és a Kőrösök is. A 18. században a Kenyere ér, amely ma vízelevezető és öntözőcsatorna, még Gyuláig hajózható volt. Áradáskor Szeged, Algyő és Vásárhely között dereglyékkel, hajókkal jártak, kiöntötték a tavak, és az egész határ sík víz volt. Még az 1939 1942 közötti ún. vizes években a tanyák lakói szükségtutajokkal, lápok-