Balassa M. Iván (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 13. (A Bodrogköz népi építészetének katasztere. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Bevezető
BEVEZETŐ A népi építészet emlékeinek dokumentumai, a műszaki felmérések, fotódokumentációk, írásos feljegyzések stb. jobbára olyan gyűjteményekben vannak, amelyek a szélesebb érdeklődés számára nehezen elérhetők. Pedig ismeretükre, hasznosításukra a tudományos és helytörténeti kutatástól a műemlékvédelmen át a korszerű építészeti tervezésig igény és szükség lenne. Ezért hozta létre a Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Szentendre, mint a népi építészet akadémiai kutatóhelye a központi gyűjteményt, a Magyar Népi Építészeti Archívumot, és ezért dolgozta ki az Archívum anyagának közreadására a Népi Építészeti Kataszter koncepcióját. Az Archívum tervszerű gyűjteményfejlesztését, azaz az épületfelmérések elkészíttetését évek óta támogatja előbb az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások program, majd az Országos Tudományos Kutatási Alap, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye Közgyűlése (korábban Tanácsa). A népi építészet építészeti dokumentációinak tervszerű, azaz nemcsak valamely feldolgozás illusztrálásként való közreadására eddig kevés példa van. Franciaországból ismert egy ilyen vállalkozás, ez az egész országra kiterjedt, ennek következtében viszont egy-egy vidékről csak mintaépületeket közöl, valamint Németországból, ahol egy gyűjtemény (Bad Windsheim - Fränkisches Freilandmuseum) válogatott anyagát adták ki. Hollandiából tudunk még népi építészeti dokumentációk tervszerű közreadásáról. A Népi Építészeti Archívum távlati elképzeléseiben a francia példa követése szerepel, tehát egy országos kataszter kiadása. Ennek mintegy előmunkálataként szükséges volt egy olyan jól körülhatárolható kistájat keresni, ahol még viszonylagos bőségben fellelhetők a hagyományos népi építészet objektumai. Az immár két évtizede BorsodAbaúj-Zemplén megyében végzett felmérőmunkából adódott, hogy ezt a helyet az ország északkeleti részén találjuk meg. Az időközben megalakult Bodrogközi Kulturális Egyesület elképzelései a mintafeldolgozásnak egy sajátos lehetőségét is felvetették, egy olyan táj népi építészeti kataszterének kiadását, mely napjainkban államhatárral szétválasztott, így esett a választás a Bodrogközre. Az Archívum 1995-ben kezdte meg a kutatómunkát a Bodrogközben. Ebben az évben a déli, Magyarországra eső rész emlékeinek felderítését végeztük el és kezdtük meg az objektumok építészeti felmérését. A terepmunkát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Kara diákjai végezték. 1996-ban az Alsó-bodrogközi munkák mellett elvégeztük a Szlovákiában lévő Felső-Bodrogköz felderítését és a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti Kara hallgatói felmérték az ott talált népi építészeti emlékeket. Ennek során összesen mintegy 100 cím pontos építészeti dokumentációja készült el. A program vezetője itt ragadja meg az alkalmat, hogy megköszönje mindazoknak a közreműködését és segítségét, akik az előkészítéstől a terepmunkán át a kiadásig, határon innen és tói valamilyen formában résztvettek a vállalkozásban, külön is kiemelve Bogoly Jánost, Ivanega Ivánt, Nagy Gézát, Olajos Csabát, Iván Zoltánt valamint a felmérést végző diákok vezetőit dr. Harmati Sándornét és Búzás Miklóst. Az anyag kiadásra előkészítése, a felmérések kiadásra átrajzolása, az egyes épületek leírásának egységesítése és megfogalmazása után a jelen kiadványba 89 címen mintegy 126 objektum, köztük 96 lakóépület került be. A forráskiadvány jellegből következik, hogy szigorúan csak az anyagközlésre szorítkozunk, kerülünk minden olyan kommentárt, amely nem közvetlenül az épületre, épületekre vonatkozik. Az egyes épületek, épületegyüttesek dokumentációjának közlése a felméréskori címmel kezdődik. Szlovákiában lévő falvaknál ez azt jelenti, hogy a magyar név után a hivatalos szlovák helységnév szerepel. Az olyan nagyságú falvakban, mint a bodrogköziek, Szlovákiában nincsenek utcanevek, hanem a telkeket, házakat folyamatosan számozzák, a (tartósan) lakatlanoknak pedig nincs is száma. Ez után az épületfajta megnevezése és az épület építési ideje következik. Az utóbbi többnyire becsült, a Bodrogközben nagyon kevés a valami módon, az oromzaton, mestergerendán stb. datált ház. Az épület tulajdonosa mint az azonosítást megkönnyítő adat szerepel, bár ez is olyan viszonylagos, mint a házszám, de a kettő együtt esetleg már támpontul szolgálhat. Az eredeti felmérés készítője, készítői és ennek ideje után az „MNÉA A" rövidítés és a szám a Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Magyar Népi Építészeti Archívum leltári száma, a dokumentum eredetije itt található meg. A Település, telek esetében, tudjuk, nem lett volna haszontalan valamilyen településtérkép közlése. Ettől egyrészt elvi - igazán jó több, pl. a II. József-kori, egy múlt századi kataszteri és egy jelenlegi térkép lett volna -, másrészt gyakorlati okokból eltekintettünk, nehéz lett volna mindezt következetesen megtenni. Arról nem is beszélve, hogy esetleg mindez már nem is tartozna egy népi építészeti kataszter „illetékességébe". Az épületleírásoknál a kiválasztás, felmérés idején tapasztaltakat rögzítettük és csak abban az esetben utalunk egy korábbi állapotra, ha erre vonatkozóan hiteles adat állt rendelkezésünkre. Az eredeti felméréseket, egyenetlen rajzi színvonaluk és Ml:50-es méretarányuk miatt, át kellett rajzolni. A rajzokon az anyagra és a használatra, funkcióra vonatkozó feliratok a felméréskori állapotnak megfelelőek, ha ezek változtak, és erről információval rendelkeztünk, akkor ez a leírásban szerepel. Szerettük volna a rajzokat egységes léptékben közölni, erről azonban le kellett mondanunk, mert az épületek eltérő mérete miatt ez csak egészen használhatatlan nagyságú kötet-formátumban lett volna lehetséges. Azonban minden rajzon ott vannak a befoglaló- és a rész-méretek, ami megkönnyíti az arányok felismerését. A felmérési rajzokat kiegészítik a fényképfelvételek. Ezek túlnyomó többsége az épület-kiválasztások során készült, kisebbik részüket a felmérést végző építészhallgatók készítették. A fényképek minősége egyenetlen, de közlésüknél elsősorban dokumentum-értékükre voltunk tekintettel. Szerencsés lett volna, ha színes képeket közölhettünk volna, ezeket némileg pótolja, hogy ott, ahol ez fontosnak tűnt, megadtuk a homlokzat színeit.
