Balassa M. Iván (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 13. (A Bodrogköz népi építészetének katasztere. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Bevezető

A Bodrogköz A Bodrog, Tisza és a Latorca által határolt 800 kmr nagyságú Bodrogköz az Alföld északkeleti szögletében az egyik legkésőbben ármentesített vidéke a Kárpát-medencének. Az alsóbb, délibb falvak szinte mindegyike az egykori mocsárvilágból kiemelkedő homokhátakra telepedett, fentebb, mintegy a mai országhatártól, érezhetően emelkedik a táj, sőt olyan hegyek tarkítják, mint Kisés Nagykövesden található, vagy a bodrogszerdahelyi, királyhelmeci és a széles vidéket kővel ellátó szentesi. A vizeket levezető mintegy ötszáz kilométernyi csatorna mellett ott találhatók az egykor bővizű folyók, a Karcsa, Tice, vagy a kisebbek, a Füzesér, Malomér maradványai és él még az emléke a Bodrogköz közepét szinte teljesen kitöltő mocsárnak, a Hosszúrétnek, melyet a peremén megtelepedett falvak Luka (ma Bodroghalom), Vajdácska, Karos, Karcsa, Pacin, Rozvágy még ma is kirajzolnak. A Bodrogköz a honfoglaláskor az első szállásterület volt, magyar, az utóbbi századokban református lakossága azóta is folyamatos. A 18. században északról szórványosan ruszinok, az 1920-ban Csehszlovákiához csatolt északi részen, a Felső-Bodrogközben szlovákok, az utóbbi időkben nagyobb számban cigányok telepedtek meg, de a magyarok itt is túlnyomó többségben vannak. A táj életében az első nagy változás az ármentesítés volt, mely többszöri újrakezdés után lényegében az 1860as években indult meg és eltartott majd három évtizedig. A jobbágyfelszabadítás után elvégzett tagosítás és az ármentesítéssel felszabadított földek kimérése körüli, a földesurak érdekében történt visszaélések erős feszültségeket okoztak. Ez is közrejátszott abban, hogy a 19. század végétől egészen az I. világháborúig a Bodrogközből az átlagosnál többen vándoroltak ki Amerikába. A sérelmek alig oldódtak, mikor a trianoni békeszerződéssel nemcsak kettévágták a Bodrogközt, hanem mindkét rész, a magyarországi Alsó-, és a szlovákiai Felső-Bodrogköz peremhelyzetbe került, elszakadt természetes kapcsolataitól, központjaitól. Ez nagymértékben konzerválta a hagyományos paraszti életformát és megakasztotta a faluképnek azt az átalakulását, mely az Amerikában jártak pénzén felépült módosabb, némileg polgárosult lakóházak feltűnésével a 20. század elején megindult. A táj népi építészeti képének átalakulása inkább pusztulás, a 20. századi épületállománynak a két világháború között tapasztalható lassúbb, majd a második világégés után a Magyarországon és Csehszlovákiában egyaránt bekövetkezett társadalmi változások „eredményeként" felgyorsult leépülése. A fejlődés legfeljebb a manzárd-tetős kockaházakat hozta délen, északon pedig egy sajátos, majdnem lapos tetejű, az utcáról gyakorlatilag funkció nélküli attikával feldíszített épületet. Nemcsak az említett lakóházformában hanem a falu átépülésének gyorsaságában is tapasztalható némi különbség az Alsó- és FelsőBodrogköznél. A csehszlovákiai oldalon a két háború között kismértékű gazdasági fellendülés volt. és ez jobban siettette a hagyományos épületek eltűnését, ugyanakkor a magyarországinál is erőteljesebben érvényesülő peremhelyzet egyes településeken - ilyen például Kisgéres - a társadalmi jelenségek konzerválódásával településszerkezeti sajátosságot, a közös-udvarokat is tovább fenntartotta, mint ez másutt a Bodrogközben tapasztalható. A Bodrogköz népi építészetének bibliográfiája NAGY Géza A Bodrogköz helytörténeti és néprajzi bibliográfiája 1837-1997. Sárospatak - Karcsa, 1999. nyomán (A bibliográfia a kéziratokat is tartalmazza) BAKÓ Ferenc 1950 Építkezés. A sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55.16. Karcsa, Karos. Nagyrozvágy, Örös, Pacin. Kézirat. 1 p. 1950 Kabola, kandalló. A sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55.156. Cigánd. Kézirat. 1 p. 1951 Bútor. A sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55.117. Kenézlő, Kézirat. 4 p. + 2 rajz 1951 Izikásbelső. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára EA. 5850. Györgytarló. 1 p. + 1 rajz 1951 Tüzelőberendezés, kandalló. A sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55.117. Kenézlő. Kézirat. 4 p. + 2 rajz 1953 Vegyes néprajzi gyűjtés, főleg építkezés. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára EA. 3961. Györgytarló. Kézirat. 108 p. BALASSA Iván 1975 Lápok, falvak, emberek. Bodrogköz. Budapest BALASSA M. Iván 1971 Méhesek a Hegyközben és a Bodrogközben. Néprajzi Értesítő UH. 83-104. 1977 Az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet a magyar népi építkezésben. Ethnographia LXXXVIII. 329 - 364. 1972 Népi építészeti gyűjtés. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára EA. 11887. Dámóc. Kézirat. 20 p. + 4 rajz + 12 fotó + 1 térkép 1972 Népi építészeti gyűjtés. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára EA. 11891. Kisrozvágy. Kézirat. 19 p. + 4 rajz + 11 fotó + 1 térkép 1972 Népi építészeti gyűjtés. A Néprajzi Múzeum Fthnológiai Adattára EA. 11892. Lácacséke. Kézirat. 35 p. + 6 rajz + 26 fotó + 1 térkép 1972 Népi építészeti gyűjtés. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára EA. 11895. Nagyrozvágy. Kézirat. 29 p. + 6 rajz + 22 fotó + 1 térkép 1972 Népi építészeti gyűjtés. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára EA. 11898. Révleányvár. Kézirat. 25 p. + 4 rajz + 18 fotó + 1 térkép 1972 Népi építészeti gyűjtés. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára EA. 11899. Zemplénagárd. Kézirat. 28 p. + 5 rajz + 21 fotó + 1 térkép