Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig

ve, csakis egy rendszertelen beépítettség alakulhatott ki. A települést a főútvonalak irányában tágítani kellett és az újabban kialakult részekben is szabálytalan telkek és telektömbök között kanyargó keskeny utcák ugyancsak szabálytalan utcahálózatot hoztak létre. A Templom-hegy körül az utcák kör alakban követik a hegy alakját.

91 Megállapítható tehát, hogy Szentendrén jellegzetes halmaztelepülés alakult ki, melyet a helyi geomorfológiai tényezők határoztak meg. A városrészek megoszlása - karakterének kialakulása A betelepült népeknek a városrészek megválasztásában volt meghatározó szerepük. A különböző népcsoportok, ahogy az egyes helyekről és környékéről együtt menekültek, úgy maradtak együtt, mert az elhelyezkedésben a vallási és etnikai összetartozás mellett az eredet és származás helye volt az elsődleges szempont. Ennek alapján alakultak ki az egyes városrészek, melyet eredetük helyéről neveztek el. Ezen belül építették meg saját templomukat, plébániát, szervezték meg egyházközségüket és nyitották meg temetőiket

92 (15. kép). Közigazgatási és társadalmi vonatkozásban is hivatalosan városrészeknek tekintették a valójában vallás szerint is megosztott kerületeket. Ezt támasztja alá, hogy a magisztrátus tisztségviselőinek megválasztásához az esküdteket, képviselőket nem etnikai, hanem vallási alapon jelölték. „Insinuáltatik Szentendrei kösségnek és lakosoknak, (...) hogy az városban eddig tett hasznos érdemét és általok meg mutatott szolgálatyát, pápista részrül eskötteknek ezeket denominálta: 15. kép. Szentendre határjárási térképe 1762-ben. Carolus Liptay. Részlet, belterület a templomokkal. FM-T 74.603.1 16. kép. Ikon a Szaborna-templomban. Festette: Osztoics Vazul 1777. (Boronafalas templomépítés ábrázolása.) (DEIM Péter felvétele 1998) úgymint (...), görög vallás részérül pedig ezeket: A városrészekben az építészet megindulása ugyanazoknak a feltételeknek volt a függvénye, melyek a település szerkezetét befolyásolták. Kezdetben a nagyszámú betelepülő építkezését elősegítette a várost körülvevő erdőség, a déli határban elterülő mocsaras tó nádasa és a több helyen előforduló agyag, a vályogtégla készítéséhez. Az előzőekben már idézett István ortodox szerzetes így emlékezett: „ ... és építettünk faházakat ahogy ki birt és építettünk fából való templomot is"

94 (16. kép). A várost gyakran sújtó árvizek, tűzvészek miatt a kezdetleges kis fából vagy vályogból épült házak tönkrementek. A lakóházak és egyéb épületek újjáépítését anyagában, szerkezetében és elhelyezésében motiválta egyes városrészek lakosságának foglalkozása, gazdasági helyzete. A polgári és egyházi építkezések föllendülése a 18. század derekán és az azt követő évtizedekben egyenes arányban nő a polgárság egy részének meggazdagodásával. Fokozatosan cserélik le a lakóházakat kőházakra és 1738-1791 között épülnek fel a kőtemplomok.