Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: Balatoncsicsó épületei a 18. század közepén (Forráselemzés)

Az ismertetett forrás lehetőséget nyújt arra, hogy egy kisnemesi falu, Csicsó épületállományát adott időben jellemezzük, s arra is, hogy az itteni viszonyokat összevessük más, közeli vagy távolabbi falvak egykorú viszonyaival. A falu épületállományát vizsgálva feltűnik az épületek rendkívüli heterogenitása, amit becsértékük is kifejez. Az eltérések az épületanyagban, a helyiségek számában, méretében, az alaprajzi tagolódásában, a tüzelőberendezésekben egyaránt jelentkeznek, ami a lakók vagyoni, társadalmi helyzetében mutatkozó különbségek mellett a házak eltérő korával is magyarázható. Feltehető, hogy a házak egy része - elsősorban a legalacsonyabbra értékelt, romladozónak jelzett füstösházak - még az előző században épültek. Csicsó ugyan 1598-ban elpusztult, hamarosan azonban újratelepült, s az egész török korszakon át kimutatható lakottsága, néhány kisnemesi család jelenléte. A kibecslési jegyzőkönyvben szereplő családok közül négynek nevével már a 16. század végi rovásadó-összeírásokban is találkozunk.

46 így nem merész a feltételezés, hogy a lakossággal együtt az építőkultúra folyamatossága is megmaradt, s a házak a török kori házakhoz hasonlóak lehettek. Ily módon egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy a sarvalyi, csepelyi, régészetileg feltárt késő középkori házak és a még fennmaradt, legkorábbi lakóházak közti időbeli hiátust csökkentsük. A forrás alapján megrajzolható kép természetesen nem elég részletes, így nem tudjuk, konkrétan milyen lehetett a füstöskonyhák tüzelője, a sövényfal szerkezete stb. Elég pontos és megbízható képet nyerünk viszont a házak helyiségeinek számáról, funkciójáról, ami sokkal biztosabb összehasonlítási alapot jelent a késő középkor kutatói számára, mint a véletlenszerűen fennmaradt, szórtan elhelyezkedő 18. századi emlékanyag. A forrásban szereplő 27 ház az eltűnőfélben lévő régi épületek mellett jelzi a változások irányát is. Csicsó épületállománya a közeli kisnemesi lakosú falvakéval összehasonlítva archaikusabbnak tűnik. Míg a Káli-medencében, Csopakon, Kövesden a kisnemesek egy része már kéményes konyhával rendelkezett, s a házakban pince is előfordult, addig Csicsón a szabadkéménynek semmi nyoma, s mindössze egyetlen pincét írtak össze a leggazdagabb ház udvarán. Csicsó esetében egyértelmű, hogy az új építőanyagra, a kőre való áttérés a fústösházak felszámolásával párhuzamosan történt, de még nem merült fel a szabadkémény építésének igénye. Az is sajátos, hogy a kő építőanyagra való áttérés mindössze egyetlen esetben jelentette teljesen új épület emelését, egyébként csak meglévő, néha csekély értékű épületek bővítését, vagy átalakítását: a füstöskonyha felszámolását, annak kőfallal való kettéosztásával, vagy egy szoba hozzáépítésével. Az összeírás így megerősíti azt a későbbi emlékanyagból leszűrt következtetést, hogy a kő építőanyag még a szabadkémények nagyobb arányú elterjedése előtt vált általánossá területünkön, ezért ismeretlenek a kőépítkezési területen a sövényből font, vagy faszerkezetes szabadkémények.

47 Ugyanakkor feltűnő a kétszobás házak viszonylag nagy száma. Sajnos, mindössze egy esetben következtethetünk a második szoba funkciójára (egy két fivér által lakott ház esetében). A családszerkezet ismeretének hiányában a többi esetben nem tudjuk, hogy a második szoba lakó-, vagy tisztaszobának épült-e. Az összeírás legpontosabb adatai a lakóházak alaprajzi tagolódására vonatkoznak. Ezek alapján megerősítést nyer az a levéltári forrásokból és a fennmaradt emlékanyagból már korábban leszűrt következtetés, hogy a dominánsan szőlőtermelő területeken akár a kamra, akár az istálló hiányozhat a portáról.

48 A szőlőbirtokok ismeretének hiányában sajnos nem tudjuk, milyen gazdasági kondícióval rendelkeztek az igen eltérő vagyoni szintről, lakáskultúráról tanúskodó épületek lakói.