Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: Balatoncsicsó épületei a 18. század közepén (Forráselemzés)

említik a falazatot, e házak minden bizonnyal sövényházak lehettek. A 2. csoportba tartozó 3 épület közül csak egy a füstösház, ez azonban kamrát és istállót is tartalmazó, háromosztatú. A másik kettő kamrás ház, egyikhez istálló is tartozott, a másikat meg nem nevezett tartozékaival írták össze. A tulajdonosok mind nemesek, közülük egy már nem gazdálkodott. A másik kettő 10-16 hold szántóval és irtással, réttel rendelkezett. Utóbbiak értéke meghaladta a ház értékét. A 3. csoportba tartozó 7 ház többsége négyvagy több helyiséget tartalmaz, csupán két ház háromosztatú. Akad köztük faház és talpas sövényház is. Közel azonos értékűnek becsülték N. Sebestyén István négy helyiséges kőházát (26 forint) és N. Nyirő János részben kő-, részben talpas-vázas sövényfalú ötosztatú házát, valamint N. Szálai János négyosztatú faházát. Ebbe a csoportba csak nemesi házak tartoznak. A házak két kivétellel kamrásak, egy kivétellel istálló is tartozott a gazdasághoz, s kivételesen szín is előfordult. Az egyetlen kétszobás, ugyanakkor csak háromosztatú házat két fivér lakta. Az e csoportba tartozók telki állománya igen vegyes: 6 3/4 holdtól 29 1/2 holdig terjed. Az irtások és rétek együttes értéke legtöbb esetben meghaladja a telki építmények értékét. E csoportba mindössze egy nem nemesi gazda tartozott. A 4. csoportba tartozó házak is nagy változatosságot mutatnak. Jellemző, hogy a házak közel felénél hiányzik a kamra, ahol viszont kamra van, ott rendszerint az istálló hiányzik. A két legmagasabbra értékelt házhoz kocsiszín ill. juhakol is tartozott. A telki állomány 5 1/4 és 23 hold közt ingadozik, vagyis kisebb az előző csoporténál. Jellemző, hogy az egyes gazdáknál összeírt rétek és irtások jóval alacsonyabb értékűek a háznál, az e csoportba tartozók egy részénél nincs is irtás. Az 5. csoportba a falu két legmódosabb háza tartozik. E házak egyikénél fordul elő egyedül pajta. E két gazdaság az épületekből következtethetően jelentős állatállománnyal rendelkezett, telki állományuk 34, ill. 35 hold volt. A náluk összeírt irtásföld értéke csak töredéke a ház értékének. A fenti elemzésből az derül ki, hogy az esetek többségében az összeírásban felsorolt földek mennyisége és a lakóház értéke nem áll arányban egymással, s a gazdasági épületek gyakori hiányából következtethetően a gazdálkodás súlypontját elsősorban a forrásban nem szereplő szőlőművelésjelentette, következésképpen az összeírtak vagyoni helyzetét is elsősorban az alapozta meg. Ez az összeírás megerősíti azt a más levéltári forrásokból és a fennmaradt emlékanyagból is ismert tényt, hogy az elsőrendűen szőlőtermelő Balaton-felvidéki falvakban gyakori a kamra nélküli, vagy az istálló nélküli ház, s a szobakonyha-istálló alaprajz gyakorinak, tipikusnak tekinthető. Nem feledkezhetünk meg azonban arról a lehetőségről sem, hogy több, rokonok nevén összeírt ház megosztott telken, esetleg közös udvaron állt, s bár külön írták össze őket, mégis, éppen az alaprajz alapján, a kamráknak, istállóknak valamiféle közös használata feltételezhető. Valószínűleg közös udvaron állt a N. Szálai család 7., 8., 9. szám alatti háza. Az idős Szálai István a kibecsléskor már nem élt, özvegye, ill. utódai mindössze 1 hold szántóval rendelkeztek, s egy csekély értékű, szoba-konyhás házban éltek. A szomszédos telken az ifjabb Szálai István élt, ugyancsak szoba-konyhás sövényházban. A közös udvar harmadik lakója, Szálai Mihály viszont annak a Szálai Mihálynak a fia volt, akit a 3. sorszám alatti telken írtak össze. A feltételezett közös udvaron egyedül ő rendelkezett gazdasági épületekkel is. Az N. Sebestyén testvérek háza, valamint édesapjuk háza és kovácsműhelye (17., 18. sz. házak) szintén közös udvaron állhatott, s az idős Sebestyén Ferenc „elég hosszú istállóját" feltehetően fiai is használták, akik félteleknek megfelelő földön gazdálkodtak. A 24., 25., 27. sorszám alatt összeírt, a N. Somodiak birtokában lévő telkek esetében csak az id. és ifjabb Somodi Ádámnál képzelhető el közös udvar, N. Somodi Mihály kiterjedt épületegyüttese viszont csak egyes udvaron állhatott. A két Somodi-telek közé egy jobbágytelek is közbeékelődött. Az idősebb Somodi Ádám már nem gazdálkodott, neki romladozó szoba-konyhakamrás háza volt, míg fiának kamra nélküli házához istálló tartozott. Kisnemesi végrendeletekből, hagyatéki leltárakból számos plasztikus leírással rendelkezünk az ősi és szerzett javak megosztására, az épületek, udvarok használatára való kikötésekre, szabályozásra. Az ilyen osztályokat gyakran az örökölt ingatlanok cseréje, az épületek más funkcióra való átépítése követte. Az itt ismertetett kibecslési jegyzőkönyv mindezeket - az elsősorban az épületek használatában jelentkező sajátosságokat - nem részletezte, minthogy egészen más célból készült. Minderre csak a tényekből, s a levéltári forrásokból, néprajzi gyűjtésekből származó tapasztalatok alapján következtethetünk.