Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

SABJÁN TIBOR: Egy lakóház bontása a Szentendrei-szigeten

9. kép. Tótfalu térképe 1887-ből (a bontott ház sraffozással kiemelve!) egy-egy falon átnyúló kemence, melyet utólag építettek a helyére. Korábban ezeken a helyeken egy-egy tüzelőpadka, a padkák felett pedig egy kívülfütős tüzelőberendezés szájnyílása és füstterelő vájata volt. Az első szoba felől, a padka jobb oldalán egy katlan állt, melynek füstjét zárt csatornában vezették a szemmagasság fölé. Valószínűleg a végfalba vésett csatorna volt a régebbi, az utcai falban lévőt később alakíthatták ki. Az nem valószínű, hogy a katlannak egyszerre két füstcsatornája lett volna. A szobai tüzelőberendezésekről közvetlenül nem sokat tudhattunk meg. Az első szobában eredetileg egy kívülfütős cserépkályha állt, minden bizonnyal egy olyan táblás típus, melynek töredékeit a konyhai kemence feneke alatt találtuk meg. A faluban az emberek még jól emlékeznek ezekre a táblás kályhákra. Az utolsó példányokat századunk közepén bontották le.

9 A kályhának viszonylag magas falazott padkája volt, körülötte fából készült pad húzódhatott. A második szobában szintén egy cserépkályha lehetett, ennek a külalakjáról sajnos nem tudtunk meg részleteket. Elképzelhető, hogy itt egy redukált égetésü szemeskályha állt, ahhoz hasonló, mint amilyennek a darabjait a konyhai középkemence alatt találtuk, de az sem kizárható, hogy ez a szemeskályha egy korábbi házhoz tartozott, és az építéskor már csak a hőszigetelő rétegbe tették darabjait. A kemence alatti cserépdarabok alapján azt is feltételezhetjük, hogy a hátsó szobában is táblás kályha állt, de míg az első szobai csempéi tarkázottak voltak, addig az itteni egyszínű zöld mázzal készült. A kályha szája viszonylag közel került a hátsó falhoz, ebből adódóan a szobába szerkeszthető teste egészen a sarokba szorult. Ennek alapján joggal tételezhetjük fel, hogy ez a kályha kuckó nélkül szorosan a sarokba épült. Padkája alacsonyabban volt, mint az első szobai kályháé. A második szobában a kamra felé néző válaszfal utólag került a helyére, itt korábban nem volt fal, tehát a szoba az elsőhöz hasonlóan négyzetes alapterületű volt. Ez azt is jelenti, hogy a ház alaprajza szoba-konyha-szoba beosztással épült, oldalán pedig tornác húzódott. Kicsit nehezebben válaszolható meg az a kérdés, hogy hogyan került az épület végfala alá is meszelés. Kézenfekvőnek látszott az a feltételezés, hogy a ház valamikor hosszabb volt, de telkéből leválasztották a szomszédos telket, így az épületet is megkurtították. Helyszíni gyüjtéseinkor adatközlőink nem emlékeztek arra, hogy a két telek valamikor is összetartozott.

10 Hasonló eredménnyel zárult a településrész térképes vizsgálata is." Egy 1887es kataszteri térkép külön telkeket és különálló lakóházakat ábrázol ezen a helyen, tehát a ház építésekor (1895-ben) már az épület mögötti telekhatár adva volt (9. kép). Elgondolkodtató viszont, hogy az említett térkép telkünkön ugyanolyan elhelyezésű és nagyságú épületet ábrázol, mint a bontáskor talált. Könnyen elképzelhető, hogy az 1895-ös évszám csak a ház átépítését jelzi, a falak és más részei a háznak esetleg egy korábbi épülethez tartoztak. Ez megmagyarázná azt a megfigyelést is, hogy a falak anyaga és készítésmódja keveredett az épületen belül. Talán a rakott sárfalú részletek a korábbi házból maradtak fenn? A kérdés ma már nem dönthető el egyértelműen, de gyanítható, hogy felvetésünk nem alaptalan. A fentiek összegzéseként felvázolhatok a lakóház építésének és történetének fontosabb periódusai (10. kép). Az 1895-ös építéskor, vagy talán átépítéskor egy háromosztatú, szoba-konyhaszoba-tornác alaprajzú lakóépületet alakítanak ki (10. kép. 3). A szobákban cserépkályhák állnak, a szabadkéményes konyhában falon átnyúló sü-