Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: Balatoncsicsó épületei a 18. század közepén (Forráselemzés)
H. Csukás Györgyi BALATONCSICSÓ ÉPÜLETEI A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN (Forráselemzés)* A Balaton-felvidék népi építészetének kutatói nehéz helyzetben vannak, ha a köépítkezést megelőző korszak népi építészetéről akarnak képet adni. Bár a 19. század végén JANKÓ János adatközlőinek emlékezetében még élénken éltek a sövényházak, 1 ilyen házakat századunkban már alig lehetett találni, egyről sem készült részletes felmérés, s magára az épület szerkezetére vonatkozóan is csak homályos, általánosításra alig alkalmas visszaemlékezések vannak. 2 Ugyanilyen problémát okoz a területünkön domináns füstöskonyhás házak előzményeinek feltárása, az építőanyag-váltással ugyanis feltehetően már eleve korszerűbb házakat emeltek, s az egykor itt is elterjedt füstösházaknak a meglévő emlékanyagban még annyi nyoma sem maradt, mint NyugatDunántúlon. 3 A fennmaradt 18. századi épületek a kőépítkezésnek már olyan kiforrott típusát példázzák, amelyből a korábbi faépítkezésre nehéz következtetni. Mivel még ismeretlen építmények felbukkanásával nem számolhatunk, ismereteink gyarapítását csak levéltári forrásoktól várhatjuk. Eddig is számos adat szólt a Balaton-felvidéki faházakról, sövényházakról. Különösen hagyatéki leltárak, osztálylevelek, kárbecslések tartalmaznak ilyen jellegű adatokat. Gyakran okoz azonban bizonytalanságot az elnevezések értelmezése, s az elszórt adatokból nehéz következtetni arra is, vajon az egy-egy forrásból megismert épület mennyire általánosítható, milyen arányt képviselt az egykorú épületállományban. Ezért különösen becses, ha olyan forrásra bukkanunk, amely adott időben teljes keresztmetszetét adja egy kisebb vagy nagyobb terület épületállományának. 4 Ilyen források egyre gyakrabban kerülnek elő egy-egy település mély fúrásszerű vizsgálata során. 5 A most ismertetendő összeírás 1753-ban keletkezett, s egy kis falu 27 portájának épületeiről ad többé-kevéssé részletes képet. 6 A forrás értékét növeli, hogy a házakkal együtt lakóiknak gazdasági kondíciójára is következtetni lehet, összeírták ugyanis a telki tartozékokat és irtásokat is. A szóban forgó Balaton-felvidéki kis falu, Csicsó, a Zánka és Nagyvázsony között húzódó völgyben fekszik. A 13. század óta a Veszprémi Püspökség birtokát képezte, annak Sümegi uradalmához tartozott. Közös határa volt a közeli Szentjakabfával. E két falu fejlődése, mai arculata sokban hasonlít egymáshoz. Határukban több elpusztult középkori falu fekszik, e pusztákat a két falu lakói közösen használták. 7 Korábban főként legeltetésre, irtásra, a 18. század utolsó negyedétől kezdve azonban egyre inkább szőlőhegyként. A szőlőhegyeken főként a szomszédos, de néha egészen távoli helységek lakói is műveltek extraneusként szőlőt. 8 A két falu határában századunkig jelentékeny kiterjedésű erdők, főként bükkösök voltak, amelyek területe a szőlők kiterjesztésével csökkent. 9 Csicsót a középkorban egyházi nemesek, prédialisták lakták. A falu a török hódoltság alatt sem néptelenedett el hosszabb időre. A katolikus egyházi szervezet felbomlásával a lakosság protestáns hitre tért át. A falu hiányzik az 1715. és 1720. évi országos összeírásból, feltehetően azért, mert kuriális településnek tekintették. Pedig az egyházi nemesek jogállása korántsem volt egyértelmű, contractus szerinti szolgálatuk, melylyel a veszprémi püspöknek tartoztak, a püspökség környékbeli falvainak jobbágyaiéhoz hasonló. Arenda fizetése mellett borfuvarozással robotoltak, és különböző élelmek beszolgáltatására is kötelezve voltak. 1746-ban kelt contractusukat a csicsói kisnemesek - félve a terhek emelésétől vonakodtak megújítás végett bemutatni a püspöknek, ez volt elűzésüknek közvetlen előzménye. 10 A katolikus restauráció markáns alakja, Padányi Biró Márton püspök a renitenskedő csicsói lakosokat kibecsültette házaikból, s még abban az évben új telepeseket hívott helyükre, akiknek az elfoglalt házak becsértékét a püspöknek meg kellett téríteniük. Az új telepesek mindnyájan katolikusok voltak. Ez is mutatja, hogy a csicsóiak kiűzésének egyik fő oka református vallásuk volt. Az 1747. évi lélekösszeíráskor még