Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

HÁLA JÓZSEF-MÉSZÁROS BORBÁLA : A budafoki barlanglakások

mindig egyeznek az anyag természetével. Figyelmet érdemel tehát az anyag azért is, mert mint az itteni szerep is mutatja, irányt képes szabni a munkának. A kéményeknek úgy a szerkezetét, mint díszítését illetőleg, egy sorozatot kísérlettem meg összeállítani a mellékelt táblán (14. kép). Az 1. kémény még csak mintegy a nyílás védése, körülrakott kövekkel. A következők (2-3) már füstvezetők. Utóbbinál megmunkálás is észlelhető. A 4. átmenet a védett (lefedett) s oldalt nyílással bírók között. Az 5. figyelmet érdemel eredeti fedési módjával. Alapja a többieknek. A 6—9-el jelzettek fokozatosan fejlesztett nyílásúak. Lassan a forma is érvényesül. A 10. sajátos alakú s keresztmetszetű. A következő (11.) gondosan megmunkált és tagozott. A 12. befedése új. Evvel rokonságot mutat a 13. E kettő alakításából áll elő a 14. és 15. Míg az eddigiek kötésben vannak építve s vakolás után meszelve, ezek már rétegenkint egy darabból, habarcscsal vagy csak szárazon vannak egymásra helyezve. A 16. és 17. e sorozat betetőzése. E kettőnél már stylusérzés is észlelhető. Az utóbbi már tagozott talapzattal s a középső résszel formailag is összekötött lefödéssel bír. A házak teteje föld s így játszóhely is. Néha kert. A gyermekek kődobásai ellen a kémények belsejében vasrácsot, felül a lefedésnélkülieknél pedig dróthálót alkalmaznak. Az itt említett formák az újabb, téglából való építkezéseknél is előfordulnak. Említésre méltónak találtam még az itteni kerítésszerkezetet is, a melynél a deszkák (vagy léczek végei) a kivésett eresztékekbe, illetve lyukakba, zsilipszerüen vannak beillesztve, beékelve."

93 A barlanglakások felszámolása „Látni még igen érdekes, régi pincelakásokat is, kár volna ezeket eltiltani, hisz történelmi érdekességüek s nem egészségtelenek" - írta Budafokról CHOLNOKY Jenő 1937-ben.

94 A jeles földrajztudós e véleményével azonban csak nagyon kevesen érthettek egyet, mert már a századforduló idején megindult a küzdelem a barlanglakások felszámolásáért. A 19. századi, az egzotikumot kihangsúlyozó, romantikus hangvételű beszámolókat az országos és helyi lapokban felváltották az „ázsiai nyomor",

95 „Budafok szomorú látványosságai",

96 a „kultúrát megcsúfoló" lakások,

97 a „szörnyű kép"

98 megszüntetését javasoló és az idő előrehaladtával egyre radikálisabban követelő cikkek. A nedvesként, dohosként, penészesként, sötétként, hidegként és a tuberkulózis, valamint más betegségek melegágyaként leírt

99 barlanglakások ügye társadalmi, szociális, egészségügyi és politikai kérdés lett. A küzdelem vezéralakjai a Magyarországi Szociáldemokrata Párt budafoki csoportjának (a helyi képviselő-testületben frakcióval is rendelkező) tagjai voltak, a felszámolást követő cikkek gyakran jelentek meg a párt országos lapjában, a Népszavában is. „A lakások nem jelentéktelen százaléka ún. kőház. Bármily érdekes látványt nyújtanak is e sziklába vájt, történelem előtti időkre visszaemlékeztető házak, ezek Budafoknak és a közel fekvő fővárosnak szégyenfoltjai. A föld színe alatt sziklába vájt, eme - látszatra elég csinos - odúkba éltető, bacilus-ölő napsugár alig téved, sötétek, szűkek, alacsonyak, legnagyobb részben túlzsúfoltak, télen a konyhába szorulva gyermek kuporog gyermek oldalán [...] ezek a hírhedt kőházak a tubercolosis és scrophalosisnak, de egyúttal minden egyéb bajnak fertőző melegágyai" - olvashatjuk a Budafok és Vidéke című lap 1902. évi egyik számában. E cikk szinte megadta az alaphangját a később megjelent írásoknak, sőt a szerző megsejtette azt is, hogy a felszámolás folyamata évtizedekig fog tartani: „Budafoknak eme rákfenéjét kiirtani lehetetlen, hosszú évek nehéz során, nyomról-nyomra haladva kitelepítéssel lehetne csak segíteni ezen."

100 A később megjelenő cikkek is hasonlóan drámai hangvétclüek voltak, amint ez az alábbi néhány idézetből is kiderül. 1909: „Egy ilyen szoba-konyhából álló lakásnak az ára 40 forint egy évre ... mert nagyon olcsó, nagyon olcsó. Sok szabadság jár még hozzá. Szabad kis baromfi udvart csinálni a ház tetejére, szabad úszni a lakásban ha befolyik az eső és szabad káromkodni is, ha arra ébred a lakó, hogy a víz fölemeli az ágyát a szobában. Sőt szabad reggelenként a havat kidobálni az udvarból föl az utcára, ha ugyan egészen el nem temette a konyhájuk ajtaját."

101 1919: „Budafok községnek szégyenfoltjai a »köhazak«, melyek mint égő tüzes szemek vádolják csendesen sírva a múltnak felejthetetlen bűneit." A Kálvária-hegyen „kezdődnek a legsötétebb középkornak földbe vájt penészes odúi, melyek végigvonulnak a község beteg testén, mint a sárga undorító foltok a szalamandra testén."

102 1926: „Elmegyünk Tóth József, Molnár István, Merkel István barlangjai mellett, amikor utánunk szól egy gyerek: - Oda ne tessék menni, ott temető van!... A hegyoldalban a mélyen be-