Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
† BAKÓ FERENC: Remetebarlangok (Mátraverebély-Szentkút). Építéstörténeti tanulmány
dek. 3 Erre 1995-ben került sor, amikor Egerből indulva munkatársaimmal kiszálltunk a helyszínre, ahol leírásokat, felmérést és fényképfelvételek készítettünk, de a munkát nehezítette az, hogy a helyiségek egy részét már aládúcolva találtuk. A remetebarlangok nyugatról kelet felé húzódva egy szinten helyezkednek el, keményebb homokkőbe vájva. A barlangok homlokzatához tartozó 34 méter vastag kőzet omladékony és gyenge állapotát súlyosbítja az, hogy a hegytetőn lévő fák gyökerei mélyen lenyúlnak az üregek felé. Az öszszesen hat üreg bejárati ajtaja, szája és ablakai déli irányba néznek. Közülük négy helyiség egyosztatú, tehát önálló, kettő pedig egy-két üreggel öszszekapcsolt. A homlokzatok egy része érintetlennek látszik, de a középső helyiség homlokzati fala valamikor - és talán nem is olyan régen - leomlott. 1996-ban ezt az omlást azonban megszüntették, a hiányzó falrészt szakszemen pótolták. Minthogy a helyiségek napjainkban lakatlanok, az egyes üregek rendeltetéséről, használatának módjáról csak az öregek formája, díszítése adhat útmutatást. Rajzunkon a helyiségeket római számokkal jelöltük meg, tagolódásukat pedig - egy esetben - arab számokkal (2. kép). Az üregektől nyugatra, kb. 5 méterre jól megmunkált, de erősen lepusztult homokkőfal látszik, ami egy korábbi építmény, esetlen kapu vagy kerítés maradványa lehet. Az I. számú, szabálytalan András-kereszt alaprajzú helyiség bejárata szokatlanul széles, valószínűleg azért, mert homlokzata leomlott és így maga a bejárati is eltűnt, illetve deformálódott. A simára csákányozott falak kissé homorúak, s alsó peremük keskeny patkának látszik. Az üreg rendeltetése ismeretlen, valószínűleg műhely volt. A IL sz. üreg az előbbitől kissé távolabb fekvő, szabálytalan négyzet alaprajzú, oldalai kissé homorúak. Vélhetően ez is munkahely volt. A III. számú, központi elhelyezésű üreg hármas tagolódású. A homlokzati falak leomlottak, a helyiségek belseje pedig fagerendázattal volt aládúcolva, de 1996-ban helyreállították. A belső, 3. sz. helyiség apró kápolna, szemközti falán természetes kőből kialakított oltárral. Az innen balra eső falon plasztikusan kifaragott kereszt. Az 1. és 2. számú üreget ajtó köti össze, zárószerkezet nélkül. A 2. sz. üreg déli oldalán szűk ablaknyílás, belsejében a nyugati és az északi oldalon körbefutó keskeny patka. Az 1. sz. üreg lakóhelyiség lehetett a 2. számúval együtt, mert közöttük tűzhely és füstelvezetés nyomai látszanak, a kápolnába vezető ajtó két oldalán egy-egy kőből kiha3. kép. Az I. sz. üreg gyott ülő vagy fekvő patkával. Az oltár egyszerű, díszítetlen. A IV. számú üreg háromoldalú, mert homlokzati fala vagy hiányzik, vagy nem is volt soha. Szűk méretei miatt 2-3 személy férhet el benne, de azok is csak állva. Öreg búcsúsok szerint ez a hely volt a „vezeklő", ahol a remeték állva imádkozással, elmélkedéssel tölthették az időt. Az üreg falán különös, vésett apró fülkék és patkó alakú mélyedések láthatók. Feltételezhető, hogy ez kezdetleges oltár volt, egykor képpel és szobrocskákkal. 4. kép. A III. és IV. számú üregek
