Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

† BAKÓ FERENC: Remetebarlangok (Mátraverebély-Szentkút). Építéstörténeti tanulmány

Az V. számú helyiség az előzőhöz hasonló kápolna, szűkebb előtérrel. A két kápolna méretei csaknem egyformák, de mennyezetük különbözően kiképzett. Az előtér ajtónyílása is díszes, felülvilágító ablakkal, s falain kisebb mélyedések látszanak, talán gyertyák elhelyezésére. A VI. számú helyiség valószínűleg lakószoba volt, északkeleti sarkában téglalap alakú gödör látható, ami vízgyűjtő vagy -tároló lehetett, amint erre Szentkút egyik leírója utalt. A délkeleti sarokban kezdetleges illemhely működött - talán függönnyel takarva -, ezt kívülről és belülről is meg lehetett közelíteni. Emésztőgödörként egy kőből kivájt csatorna szolgált. A barlangok előterében kb. 2-3 méter széles terasz, udvar húzódik, amelynek szélén a meredek szakadék szinte lehetetlenné tette a barlangok megközelítését erről az oldalról. A hegy oldalában magasabb fákkal, bokrokkal erdő terül el. A szentkúti remetebarlangok keletkezésére, készítésére, történetére az írott források alig tudnak adatokkal szolgálni. Használatukra CHINORÁNYI Ede ciszter pap 1931-ben így utal: „Ma is csodálkozva nézzük azt a barlanglakást, amelyet Ballágh és két remetetársa a Nagymeszes5. kép. A III. sz. üreg előtere hegy meredek sziklafalába vágott. Két szobácska tűzhellyel, két kápolna, egyikben oltár van kőből kifaragva. Itt szokta végezni szentmiséjét. Készítettek vízgyűjtő medencét és kis kertecskét is."

4 Kézenfekvő lenne elfogadni azt, hogy a volt feldebrői plébános az itt talált remetékkel együtt építette a barlangokat. Van azonban egy másik vélemény is, mely szerint 1757-ben „csak rendbe hozták a már elhanyagolt állapotban lévő remetelakokat fent a hegyoldalon".

5 Szentkút történetének néhány eseménye, mozzanata viszont az ennél korábbi készítést feltételezi. Ennek kifejtésé6. kép. Kápolna a III. sz. üregben hez pedig meg kell vizsgálnunk általában és helyileg a remeteintézményt, a barlang használatának, elhelyezésének különböző példáit és földrajzi elterjedését a történelem folyamán. A kegyhely kialakulása, története A remetebarlangok keletkezése, sorsa szorosan összefügg Szentkútnak, Mátraverebély falu egyházának, földbirtokosainak, továbbá Pásztó városának és szerzetesrendjeinek történetével. Mátraverebély település és a vele ugyanazon nevet viselő Veréb, vagy Verebélyi család múltja az Árpád-házi királyok korába nyúlik vissza. Először 1227-ben említi őket egy oklevél, de magát a (szent) kutat a hagyomány ennél jóval korábban ismeri, és Szent László király cselekedeteivel hozza kapcsolatba. A gyógyító és csodatévő forrásvíz legendájának megszületése adhatott erre alkalmat és az a tény, hogy 1920-ban egy okirat „Vereb-kút" (Fons Wereb) formában megemlíti, ami ebben a korban már a forrás különleges jelentőségére utal.

6 Szentkút keletkezésének mondája szerint - az 1100-as évek vége felé - kun fegyveresek törtek be hazánkba és tekintettel a nagy veszedelemre, a király maga vezette hadait ellenük. A megvert kunok egy töredéke itt talált menedéket, de a király, a későbbi Szent László, üldözőbe vette őket. Ennek során patája nyomából víz tört fel, amely azután számtalan esetben betegeket gyógyított meg és így kapta a Szentkút nevet.

7 László király 1095-ben hunyt el, 1192-ben pedig szentté avatták. A király halála és szentté avatása között eltelt egy évszázad alatt sírjánál és máshol csodák történtek, s ezeket az ő életszentségének tulajdonították. Szentkút kegyhellyé ala-