Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

FÜGGELÉK

szabb kőpadkát véstek. Más helyeken is vésőnyomok mutatják az ember kezének átalakító munkáját. Jelenleg csak mintegy 3-5 métert lehet behatolni, mert hatalmas leszakadt sziklák a további utat elzárják. A községtől északra, a Pusztaszőlő-dűlőben a néphit szerint egy pince volna, amiből alagút vezetett az Alsó utcába. Ebben lenne a dobokai vár kulcsa. Valamikor ezen a területen szőlő volt. Állítólag nagy körzetben csak egyetlen helyen találhatók kövek. A falubeliek állítása szerint, még 1914-ben is karvastagságú lyuk vezetett itt a mélybe, melyen át 5-6 m hosszú karót is le lehetett dugni. Ha ezen a nyíláson át apró köveket dobtak le, a föld belseje üregesen kongott. A területet, mivel elutazásom előtti este hallottam róla, bejárni nem tudtam. A rendszeres kutatás fogja eldönteni, hogy a Hatholdon talált malomkövek, a Biszó tövében fekvő vésett kőszikla, a „Kőfyuk", ez az állítólagos pince és a hozzájuk fűződő néphit milyen kapcsolatban van a község korábbi életével. Néhány talált cserép alján (a Hatholdon, a római romok között, Csomafája ref. temploma körül stb.) az is gyanítható, hogy a temetők mellett talán közép- vagy újkori településnyomokra is fogunk bukkanni. Mivel azonban a trágyával állandóan sok új edénycserép is kerül ki a földekre, egyéb nyomok hiányában felszíni vizsgálattal ennek határozott eldöntése lehetetlen. Bádok községtől nyugatra, a Borsoshegy lejtőjén kriptának nevezett rész van, ahová a falubeliek állítása szerint valamikor temetkeztek (22). Ezt a területet sem vizsgáltam át, mert Mészáros György bádoki öreg gazdával, aki a helyet állítólag pontosan ismeri, nem tudtam beszélni. A kidéi unitárius templom kriptájában (23) több csontváz van. A koporsókból, melyeknek egyes részei ma is jó állapotban vannak, kidobálták a csontokat és széthányták. A falomladékok, töltésnek behordott homok és szemét közül Kovács Lászlóval paszomány- és vászonmaradványokat mentettünk meg. A romokból három csontváz egyes részei kerültek elő. Állítólag a templom építőjét temették ide családjával együtt (újabb kori temetkezés?). d) Egyéb nyomok Varga János, aki Borsán a szőlőben lakik, a község határának déli részén, „Nagyfáca" nevű terület szakadékos hegyoldalán edényeket talált. Őt nem találtam otthon, így sem a lelőhelyről, sem a leletekről közelebbi adatokat nem szerezhettem be. Felesége csak annyit tudott mondani, hogy valamiféle fémedények voltak, melyeket eladtak. Ugyancsak Borsa déli határán, a Halmok-dűlő nevű területen, 12—14 különböző nagyságú, kissé hosszúkás halom van, melyek két sorban, kissé ív alakban sorakoznak egymás mellé (24). Hozzávetőleg 3-6 m magasak, 10-15 m hosszúak és 8-10 m szélesek. Bár a közeli Bánffy-tanyai tanító azt állítja, hogy ezek belseje réteges kőzetből áll (az egyiket kőfejtők már megbontották), mégis szükségesnek látnám az egyik domb átvágását. Körülöttük nagy víztócsák állottak, ezért területüket részletesebben nem vizsgálhattam át. A geológiai vizsgálatok talán tisztázzák azt az adatot, hogy a kidéi völgyben Hathold és a Kostor-domb között, a kocsiút és a Kidei-patak közötti részen állítólag egy olajos vizű forrás van (2. kép 5.). III. A fenti és az esetleges további régészeti nyomok szerepe az élő néphitben Bár ez a munkaterület nem tartozik teljesen a régészet körébe, azzal mégis olyan szoros kapcsolatban van, hogy szükségesnek tartanám az egyes régészeti nyomokhoz fűződő néphitnek az illető terület felásásával egyidejű begyűjtését. Az egyes területekhez fűződő néphitből - melynek legtöbbször komoly alapja van - anélkül, hogy erre súlyt fektettem volna, már mostani utam alkalmával is bukkantam egyes adatokra, melyek természetesen még kibővítésre várnak. Ilyenek: A kidéi néphit szerint, a község eredetileg a Hathold területén feküdt. A tatárok pusztították el. Azután települt csak a község a völgy belső zugába, mostani helyére. A Kőlyuk nevű barlangot a néphit szerint a tatárok elől menekülő falunépe menedékül használta fel. A barlang az egész hegyen átvezetett. A Pusztaszőlő-dűlő állítólagos pincéjéhez az a néphit fűződik, hogy ott van a dobokai vár kulcsa, s hogy onnan alagút vezet az Alsó utcába. Általában a legtöbb ősi településhelyről a községek népe azt tartja, hogy ott az óriások laktak. Az ilyen irányban meginduló rendszeres gyűjtőmunka régészeti és néprajzi anyagunkat egyaránt értékes adatokkal fogja gazdagítani, főként pedig a népi magatartás vizsgálatának (népi történetiség, az idő kérdése stb.) lesz szerves részévé. IV Munkaterv Első utamon megejtett felszíni vizsgálatok - a dolog természete szerint - általános jellegűek voltak. Céljuk csak az volt, hogy a feldolgozásra kerülő területeken általánosságban a régészeti kutatási lehetőségeket megállapíthassam. Az egész terület áttekintése a rendelkezésre álló idő és a már említett gátló körülmények miatt, még ebből a szempontból sem történhetett meg. A még hátralévő - különösen Bádok és Borsa határába eső - terület bejárására, továbbá a már felfedezett nyomok és a négy község belső területének részletesebbb vizsgálatára még kb. l-l Va hétre volna szükségem. Az ásatások előirányzására és sorrendjének megállapítására csak a fenti munka elvégzése után tehetek végleges javaslatot.