Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TÖRTÉNELEM - TÁRSADALOM - GAZDASÁG - Történet

TÖRTÉNELEM - TÁRSADALOM - GAZDASÁG Történet Kolozsvártól mintegy 40 km-rel északra, a Szamosháti-dombságon húzódik a Borsa-patak völgye. A nyugat-kelet irányú Borsa-patak Válaszúinál ömlik a Kis-Szamosba. Vizét számos további sekély vizű kis patak táplálja. A Borsa völgyén vezetett keresztül az a nyugat-kelet irányú út, amely Esküllőtől Borsán át haladva Válaszúinál torkollott bele a Kis-Szamos folyását követő észak-dél irányú főútvonalba. A Borsa-patak és mellékvizeinek völgyében 19 falu fekszik. Közülük négyben, a fővölgyben fekvő Borsán és Csomafáján, valamint két mellékvölgyben fekvő faluban, Kidén és Bádokon folyt intenzív kutatás az 1940-es évek elején. A felsorolt falvak a történeti Doboka vármegyéhez tartoztak, az 1876. évi megyerendezéskor kapcsolták őket Kolozs megyéhez.

1 A három fő erdélyi nyelvjárás közül BENKO Loránd a Borsa-völgy magyarságát az északnyugati csoportba sorolja, amely a Szamos és a Sebes-Körös irányából terjeszkedett, és az északtiszántúli, Felső-Tisza menti nyelvjárásokkal mutat rokonságot. Keletről határos azzal az átmeneti területtel, amelyre az északnyugati nyelvjárás és a belső, magyarországi kapcsolatokkal nem rendelkező egyetlen erdélyi dialektus, a marosi-mezőségi keveredése jellemző.

2 A vizsgált Borsa-völgyi falvak története szorosan összefügg Dobokavár és a körülötte szerveződött Doboka vármegye történetével. Erdély magyar betelepülése, az erdélyi gyulák szállásterületének lokalizálása és Doboka vármegye kialakulása kérdésében korántsem egységes a tudomány álláspontja: más-más következtetésre jutnak a krónikák adataira támaszkodó történészek, a múlt tárgyi emlékeit vallató régészek, mint ahogy eltérőek a helynevek elemzéséből és a nyelvészeti kutatások alapján levont következtetések is.

3 Még a legellentétesebb vélemények is megegyeznek azonban abban, hogy a Kis-Szamos bal partja a Borsa völgyével, valamint a jobb parti mezőségi részek a legkorábban megszállt területek közé tartoztak. Itt terültek el az Erdélyben ősfoglaló nemzetségek birtokai.

4 A dobokai vár közelében, a várhoz tartozó falvakban éltek a vár katonai szolgálatát, őrzését ellátó várjobbágyok és a gazdasági teendőket végző várnépek.

5 A tatárjárás után a síksági várak, mint a dobokai is, jelentőségüket vesztették, helyettük jobban védhető hegyi várakat építettek. Az egykori királyi birtokok eladományozásával megszűnt a királyi vármegyék szervezete is. E változásokat messzeható társadalmi mozgások kísérték. A várjobbágyok egy részének sikerült megtartania földjét és a nemességbe olvadt, míg a másik részük a birtokokon szolgáló népekkel és az egykori szolgarendűekkel együtt a kialakuló jobbágyság soraiba került/

1 Az ősi nemzetségek mellett adományozások folytán újabb és újabb családok nyertek birtokokat, így területünkön a dunántúli eredetű Wass család, vagy a Bethlenek és Bánffyak ősei. A Szamos bal partjának kisnemesi falvait a nemzetségi birtokokon élő ősi, az adományok révén birtokossá vált, és a várjobbágyokból lett nemesek alkották, akiknek birtokai a családi osztozások folytán egyre zsugorodtak.

7 A hegyvidéki várak mellett, a korábban lakatlan bükkövezetben létesült uradalmak területén a magyarság már csak kisebb létszámban, a hegyekbe felnyúló folyóvölgyekben telepedett le. Ezeket a - hegyi pásztor életmód számára alkalmas - területeket a románság népesítette be a 13. század végétől egyre nagyobb számban. A 16-17. század fordulójáig a románság és magyarság területileg elkülönülten, más-más ökológiai, gazdasági viszonyok közt élt Doboka és a szomszédos Belső-Szolnok megye területén, ennek megfelelően adózásuk is különbözött egymástól." Noha az egykorú történeti források a vizsgált Borsa-völgyi falvakról nem szólnak, a későbbi birtokviszonyok és a történeti hagyomány alapján valószínűsíthető, hogy Kide, Bádok és valószínűleg Csomafája is a várjobbágyságnak a nemesség soraiba emelkedésével vált tipikusan kisnemesi faluvá.