Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
GILYÉN NÁNDOR: A parasztház alaprajzi fejlődése és a lakáskultúra
(Ülvén Nándor A PARASZTHÁZ ALAPRAJZI FEJLŐDÉSE ÉS A LAKÁSKULTÚRA Bevezető A népi lakáskultúra vizsgálata - különös tekintettel a bútorokra, a lakás berendezésére és a lakáshasználatra egyidős a népi építészeti kutatásokkal, de az utóbbi egykét évtizedben a korábbinál is nagyobb figyelmet kapott. Néprajzosok, szociológusok, építészek számtalan ilyen tárgyú vagy erről is szóló publikációja ennek ékesszóló bizonyítéka. 1 Nem született azonban eddig olyan mű, amely az alaprajz és a lakáskultúra összefüggéseit tárgyalja. Ez a tanulmány első, szerény kísérlet e kérdés összefoglalására. Inkább a téma tudatos felvetése, semmint megoldása. A kérdés tárgyalásakor a lakás és a lakáskultúra nem teljesen tisztázott fogalmából kell kiindulnunk. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a „lakás... valaki vagy valamely család otthonául használt, egy vagy több szobából (és mellékhelyiségekből) álló épületrész)". A mai, városias környezetben ez a meghatározás egyértelmű. A hagyományos faluban azonban, ahol a lakótelek legtöbb esetben - az egykori két beltelkes települések kivételével egyben gazdasági központ is, már számtalan kérdés merül fel, melyek megoldásának teltétele, hogy pontosan tisztázzuk a lakás funkcióját, és ezáltal el tudjuk választani a gazdasági, termelési tevékenységtől, illetve ezek színterétől. A lakás alapvető célja az ember, a család védelme az időjárás viszontagságai ellen. Ehhez járult, valószínűleg csak később, mikor már az építőtechnika fejlődése folytán szilárdabb építményeket tudtak létrehozni, az ellenséges szándékú élő környezet elleni védelem is. Ezért az első őskori építmények is nyilvánvalóan lakás céljára emelt kezdetleges kunyhók voltak. Az élet nagyrészt továbbra is a szabadban folyt, és csak a kedvezőtlen időjárás kényszerítette a lakókat a kunyhóba, a házba. Állandóan itt tartották, őrizték azonban az értékesebb holmikat, élelmet, ruházatot, ékszereket. A lakásnak ez a jellege falusi körülmények közt nagyrészt napjainkig megmaradt, legfeljebb a lakás méreteinek és kényelmének (pl. füsttelenítés) növekedésével kevésbé meghatározóvá vált. De szinte napjainkig érvényes VERES Péter megállapítása, hogy a ház nagyon lényeges a parasztság életében, de nem vált igazi otthonná, lakássá, a parasztember a házban inkább kényszerségből tartózkodik. : A lakás funkciója így elsősorban az alvás, főzés, sütés, egyéb házi munkák és a raktározás. A társas összejövetelek, munkák helyszíne is a lakás, természetesen elsősorban rossz időben, télen, de a jelesebb vendég iránti tisztelet kifejezéseként máskor is. Alig beszélhetünk a lakás kulturális funkciójáról, de egyes bútoroknak, legrégebben az értékes tárgyakat rejtő ládáknak, a fekvőhely (később ágy) textilneműinek díszítése, a „szent sarok 1 * képei, a mestergerendán tartott iratok és kalendárium ennek már korai szerény jelei. Altalános tapasztalat, hogy a lakás funkciói nem köthetők teljesen a lakóházhoz. Az alvás, pihenés helye lehet pl. az istálló, a főzésé, sütésé az udvar, az itt álló kemence vagy újabban a nyári konyha. Még nehezebb a tárolás funkciójának elhatárolása. A saját élelem tárolása nyilvánvalóan a lakáshoz tartozik, de az értékesítésre szánt rész, úgyszintén a gazdálkodás eszközeié már nem. Ennek ismeretében a lakáshoz alaprajzilag szorosan kapcsolódó kamrák funkciója sem teljesen egyértelmű, de ugyanakkor a különálló gabonások is bizonyos mértékig a lakáshoz tartoznak. Nem tekinthetjük a lakás funkciójának az állatok elhelyezését, ezért a lakóházhoz toldott istálló legfeljebb a ház. építészeti, de semmiképpen sem lakáskultúrabeli fejlődését jelenti. így nézve különben a magyar nép lakása egyértelműbben meghatározható, mint sok más népé, ahol az állatok az emberrel egy fedél alatt, sokszor egy térben tartózkodnak. De nálunk is természetes, hogy a kotlós a lakásban kap helyet, és a macskának szabad ki- és bejárása van a házba. Mindezek két megállapításhoz vezethetnek: egyrészt a lakás funkciói nem határozhatók meg teljesen egyértelműen, másrészt a lakás, a lakáskultúra vizsgálatából nem rekeszthetők ki a gazdasági épületek és helyiségek sem. ! Vizsgáljuk meg ezután a lakáskultúra fogalmát, amely a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint „a lakások kialakításának, fölszerelésének, berendezésének fejlettsége"'. Azonnal megállapíthatjuk, hogy a meghatározás nem teljes, hiszen csak a tárgyi elemeket tartalmazza, nem említi azonban a lakás használatát, amely pedig a lakáskultúra szerves és lényeges részét képezi, és tanulmányunk tárgyával, az alaprajzzal is szoros összefüggésben van. A néprajzi irodalom a lakás használatával évtizedek óta behatóan foglalkozik, 4 úgyszintén a fenti meghatározásban szereplő „berendezéssel", vagyis az egyes bútorokkal és azok elhelyezésével is. A „fölszerelés" vélhetőleg a burkolatokat (padló stb.) és az ún. épületgépészeti berendezéseket jelenti, amiről a régi falusi lakóházban nem beszélhetünk, de ide tartoznak a hagyományos tüzelő- és füstelvezető berendezések is (és talán a világítóeszközök), amelyek a népi építészeti kutatások legjobban feldolgozott területét képezik. 5 A lakások „kialakítása" a
