Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
GILYÉN NÁNDOR: A parasztház alaprajzi fejlődése és a lakáskultúra
szorosan vett építészeti megoldást jelenti, az alaprajzi elrendezést és alapvető épületszerkezetek (falak, födémek, ajtók, ablakok) lakáskultúrához kapcsolódó kérdéseit. Ez az a terület, amellyel az irodalom általában nem ilyen vonatkozásban foglalkozik. Ezért látszik indokoltnak az alaprajz - mint a lakáskultúra egyik legmeghatározóbb eleme - és a lakáskultúra összefüggésének vizsgálata és e vizsgálatok eredményeinek rövid összefoglalása. Természetesen egy ilyen vizsgálat nem hagyhatja figyelmen kívül az egyéb összefüggéseket sem. Például még a lakás berendezése is visszahat az alaprajzra (gondoljunk az ablakok elhelyezésére), de az alaprajz lakáskultúrához való viszonyában nyilvánvalóan alapvető jelentőség a födém megléte vagy hiánya, méginkább a füsttelenítés megoldása. Még egy fontos jelenségre kell itt felhívni a figyelmet. Az alaprajz és az alapvető épületszerkezetek (fal, födém, tetőszerkezet) az épület legnehezebben, csak nagy anyagi és munkaerő ráfordítással építhető, illetve megváltoztatható, átalakítható részei, tehát változásuk, fejlődésük a leglassúbb is. KŐRIS Kálmán szerint „az épület legnagyobb, legszilárdabb és legállandóbb mutatója a parasztság állapotának"." Ez másodlagosan megszokáshoz, majd a hagyomány kialakulásához vezet. E két - anyagi és szellemi, tudati - tényező különösen jól tetten érhető például abban, hogy egy adott helyen, ahol a háromsejtü ház már általános, a szegénység körében még kétsejtü lakások is találhatók, sőt újak is épülhetnek, a háromhelyiséges lakóház további bővítését még a módosabbak sem igénylik, így pl. a kétsoros elrendezésről, annak előnyeiről még elképzelésük sincs. Természetesen egy idő után a polgárság, a nemesség példái, de sok esetben a saját erőfeszítések, az ún. belső fejlődés nyomán a hagyomány is változik, és a lakáskultúra, ezen belül pedig az ezt sok szempontból meghatározó alaprajz is fejlődésnek indul. E kissé hosszúra nyúlt, de a fogalmak tisztázása miatt szükségesnek vélt bevezető után nézzük meg részletesebben az alaprajz és a lakáskultúra összefüggéseit. A háromsejtü lakóház kialakulása Az egyetlen helyiségből álló ház, amely szükségszerűen a lakás összes funkciójának teret ad, témánk szempontjából nem szolgál tanulságokkal. VAJKAI Aurél találó megállapítása szerint ugyanis a fejlett lakáskultúra azt jelenti, hogy a ház egyes részletei vagy a bútordarabok specializálódnak, más szóval csak meghatározott feladat szolgálatában állnak." A hazai házfejlődés elsősorban nem az épület méretének növelésével, és ezután belső terének osztásával, hanem hozzáépítéssel történt. A kétsejtü lakóház kialakulásáról egyébként alig van adatunk, így a kutatóknak nagyrészt feltételezésekkel kell beérniük. Altalános vélemény azonban, hogy az eredeti házhoz toldott második eleinte esetleg részben nyitott - helyiség funkciója bizonytalan, változó volt, elsősorban raktározásra, de esetenként alvásra is használták. Neve kamra vagy pitvar lehetett/ Az is biztosnak látszik, hogy a két, sőt több helyiséges ház a 15. században már gyakorivá, a 16. századra pedig az egész magyar nyelvterületen uralkodóvá vált. A lakáskultúrát tekintve azonban lényeges különbség van a fejlettebb alföldi, dunántúli és az északi, a szamosi és a székely ház fejlődése közt. Ez pedig a tüzelőberendezésből adódik, ami egyben azt is jól mutatja, hogy az alaprajz ebből a szempontból sem vizsgálható összefüggéseiből kiragadva. Míg az előbbi helyeken a 16-17. századra kialakult, teljesen füsttelenített szoba szinte kikényszerítette a konyha kialakulását (mint az Alföldön), vagy a szoba funkciójától való elválását (mint a Dunántúlon), az utóbbi területeken a második helyiség funkciója, mivel ebben tüzelő nem volt, bizonytalan maradt. Elsősorban közlekedőtér (a bejárati részen), ezenkívül főként tárolóhely (de ennek tartalma és mértéke is változó), esetleg alvásra is használják. Régies szatmári házakban magam is sok helyen tapasztaltam, hogy a pitvart néhány eszköz tárolásán - és természetesen a közlekedésen - kívül másra nem is használták. 1 ' így 1. kép. Kétszobás, kamrás alföldi ház (GYÖRFFY István 1909. 35.) SZ: szoba, KO: konyha, KA: kamra, T: tornác,
