Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
GILYÉN NÁNDOR: A parasztház alaprajzi fejlődése és a lakáskultúra
ezeken a tájakon az alaprajzi fejlődés során kialakult második sejtű a lakáskultúrában alig okozott változást. Nem sikerült teljesen tisztázni a háromsejtű ház kialakulását sem. Mindenesetre a 15. századtól egyre gyakoribbá, és a 16. századra az ország fejlettebb vidékein a Kis- és Nagyalföldön és a Dunántúlon - általánossá válik. Feltűnő, hogy az egyes házvidékek eltérő fejlődési menete ellenére ez a háromhelyiséges alaprajz, lényegét és elsősorban a lakáskultúra vonatkozásait tekintve, mennyire egységes. A lakás funkcióinak többségét a füsttelenített szoba fogadja be, a mellette lévő helyiség lassan konyhává alakul (vagy már eredetileg ennek szerepét is betöltötte), a harmadik helyiség pedig kamra. Ez a fejlődés minden valószínűség szerint szoros kapcsolatban áll a középkori városok és mezővárosok lakóházaival, amelyeket az utóbbi időben Buda, Ráckeve, Pásztó stb. példáján megismerhettünk. Akisnemesi házakra Alsóőrs már korábban felhívta a figyelmet. Ezek a 14-16. századi polgári, illetve kisnemesi házak is a fenti elrendezést követték. Külön figyelmet érdemel, hogy a fővárosban, Budán is a 13-14. században az utcák fésűs beépítésűek, a házak pedig soros alaprajzi elrendezésűek voltak. 1 " Az északi és a szamosi házterületen a fejlődés az alaprajzi elemeket tekintve hasonlóképpen ment végbe, de valamivel később. (A székelyek lakóháza másképpen alakult, erről később szólunk.") Figyelemre méltó azonban BALASSA M. Iván véleménye, amely szerint az északi területeken a harmadik helyiség már viszonylag korán, a 14. században terjedni kezdett, de nagyrészt istálló volt (és ilyen értelemben nem kapcsolódik a lakáskultúra fejlődéséhez). Sőt, ha az istálló a pitvarból nyílt, amit több adat valószínűsít, ez a lakáskultúra egy az eddig ismertnél alacsonyabb fokát mutatja. A szerző megállapítása szerint azonban a szoba+pitvar+kamra elrendezés a 16-17. században már általánossá vált, bár az istállós házak utolsó példányai szinte napjainkig megmaradtak. 12 A háromhelyiséges, szoba+pitvar+kamra alaprajzú ház kialakulása azonban sehol sem jelentett alapvető változást a lakáskultúrában. A kamra ugyanis főként a termény és a gazdasági eszközök tárolóhelye volt. Alvásra gyakran csak kényszerűségből, a házban lakók számának növekedése miatt használták. Ezzel magyarázható, hogy a kamra ilyen funkciójáról elsősorban az északi és a déli vidékekről van adatunk, ahol a nagycsaládszervezettel is találkozunk. E területeken egy, vagy sokszor több hideg hálókamra létezéséről tudunk. A fiatal házaspár itt tartotta személyes holmiját, a legnagyobb téli hidegek kivételével itt aludt az asszony (a férj azonban legtöbbször az istállóban), tehát a hálókamrák a lakás funkciójának szintén csak viszonylag kis hányadát vetették át. ,! Nagyrészt a kényszerűség vezetett a szobán kívüli alvás szokásához, bár a leggyakoribb, az istállóban hálás a jószág őrzése miatt is előnyös volt. De aludtak esetlegesen a pitvarban, jó időben az udvaron, később a tornácon is. A lakás funkciójának egy részét még a padlás is átveheti. Ennek feltétele természetesen a födém építése (amely a szoba kivételével csak a 18. századtól tekinthető általánosnak) és a füsttelenítés, így az egész jelenség nem lehet régi. A padlást tárolótérnek sok helyen használják, azonban az északi házterület egyes falvaiban a múlt század végén a fiatal pár a szobának nevezett padláson aludt, sőt a menyasszonyi ágyat és a nászajándékokat is itt helyezték el. 1 ' 4 Mindezek a jelenségek nem tartoznak szorosan vett tárgyunkhoz, inkább annak bemutatására említjük meg, hogy a háromosztatú, szoba+pitvar(konyha)+kamra alaprajzú ház mennyire nem felelt meg az általában nagy létszámú családok, különösen a nagycsaládok igényeinek. Ez olyan feszítő erőt jelentett, amely a kialakult hagyomány meghaladására, máshonnan vett példák követésére, de a saját ötletből származó belső fejlődésre is ösztönözte parasztságunkat. Igen nagy lépés volt a második lakószoba elterjedése. Ez a kamra átrendezésével, legfeljebb a gyakori külső bejáratának megszüntetésével, és a pitvarból nyíló új ajtó törésével járt, az új házakat pedig már eleve így építették. El szoktuk azonban felejteni, hogy a második lakószoba a paraszti háztartás igényei miatt egy negyedik helyiség, új kamra építésével jár együtt. Tehát az alaprajznak ez a továbbfejlesztése nem csupán egy helyiség, a régi kamra funkcióváltozása (1. kép). Arra sem szoktunk gondolni, hogy maga a lakás tulajdonképpen csak ekkor válik valóban háromsejtűvé. Témánk szempontjából viszont az már közömbös, hogy az új kamra a ház folytatásában vagy az udvaron különállóan épült-e fel. Második lakószoba a 18. században még inkább csak nemesi, esetleg mezővárosi házakban volt, nagyobb arányú elterjedése a parasztság körében a 19. századra tehető, de általánossá csak századunkban vált. Tanulságos a Magyar Néprajzi Atlasznak a lakóház alaprajzát bemutató térképe, amely szerint a századfordulón még nagyjából azonos súllyal találhatók a szoba+pitvar(konyha)+kamra és a szoba+pitvar(konyha)+szoba alaprajzok. 15 A második lakószoba több tényező hatására terjedt el. Legfontosabbnak kell tartanunk a lakótér említett szűkösségét, de példa volt a kisnemesi és a mezővárosi ház is. Sőt hatósági rendelkezések is voltak, amelyek a katonaság beszállásolása érdekében sürgették a második lakószoba létesítését, másodlagosan a lakáskultúra fejlődését is szolgálva. 1 " Második lakószoba eleinte gyakrabban csak ott létesült, ahol két család, általában szülők és fiatalok, esetleg testvérek laktak együtt. Ebben az esetben, ha rangban esetleg nem is, de a funkció szempontjából a két szoba azonos érték. A lakáskultúra fejlődését annyiban jelenti, hogy mindkét család saját, fűtött szobájában lakik, azon belül azonban a szorosan vett lakásfunkciók (alvás, pihenés, nappali tartózkodás) még nem különülnek el. Később, csak a múlt század második felében kezdett terjedni a gazdaságilag fejlettebb területeken a tisztaszoba, amely csupán a reprezentációt szolgálta. Csak rendkívüli alkalmakkor (megtisztelt személy fogadása, keresztelő, lakodalom, haláleset) használták, a mindennapi élet továbbra is a régi módon, a hátsó szobában, és az
