Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

NOVÁK LÁSZLÓ: Temetkezési helyek és építményeik az Alföldön

1966 Beszámoló a sárospataki gótikus templom 1964. évi ásatásáról. A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1964-1965. 128-135. Szeged MÓDY György 1989 Árpád-kori templomépítészet Hajdú-Biharban. In: Építészet az Alföldön (szerk.: NÓVÁK LászlóSELMECZI László) I. Az Arany János Múzeum Közleményei VII. 41-45. Nagykőrös NAGY Gyula (szerk.) 1896 Czegei Vass György és Vass László naplói 1659-1739. Magyar Történelmi Évkönyvek és Naplók a XVI-XVIII. századokból III. Budapest NÓVÁK László 1978/4 Duna-Tisza köze temednek néprajza. Cumania V. 219-306. Kecskemét 1980 Fejfák a Duna-Tisza közén. Az Arany János Múzeum Kismonográfíái I. Nagykőrös 1982 Temetés és sírjelölés Magyarországon, különös tekintettel a fej fákra. In: Néprajzi Tanulmányok Dankó Imre tiszteletére (szerk.: BALASSA M. Iván-UJVÁRY Zoltán). 739-792. Debrecen 1983 Sozialanthropoligie der ungarische Friedhöfe. Acta Ethnographica Academiarum Scientiarum Hungaricae Tom. 32 (1-4). 123-160. 1989/1 Három város építészete. Az Arany János Múzeum Kismonográfíái 8. Nagykőrös 1990 // cippio di legno nell, Europa dei Carpazi. Lares LVI. 385-395. Firenze 1994 Nagykőrös története és néprajza a XIX. század közepéig I-1I. Hej. Nagykrös híres város ... 1/1-2. (Nagykőrös Város Monográfiája I.) Nagykőrös PÉCSI Márton (szerk.) 1967 Magyarország tájföldrajza 1. A dunai Alföld. Budapest RADVÁNSZKY Béla 1879 Magyar családélet és háztartás a XV. és a XVII. században III. Budapest RÁTH György 1891 Nyomtatott szertartáskönyveink a római rituálé behozataláig. Magyar Könyv-Szemle 1890-ik Évfolyam 163-191. Budapest SAMOR.IAI János 1636 A helvétiei valláson lévő Ecclesiáknak Egyházi Ceremo niajokrol és rendtartásokról való könyvetske. Lőcse SZABÓ Kálmán 1938 Az alföldi magyar nép müveiődéstörténcti emlékei. Bibliotheca Humanitatis Historica III. Budapest SZABÓ László 1982 Jászság. Budapest SZILÁDY Károly-SZILÁGYI Sándor 1861 Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Nagy-Kőrös, Czegléd, Dömsöd, Szeged, Halas levéltáraiból I-II. Pest SZTRINKÓ István 1987 Népi építészet a Duna-Tisza közén. Studia Folkloristica et Ethnographica 22. Debrecen WEICHART Gabriella 1911 Keresztelő, házasság és temetés Magyarországon 1600-1636. Művelődéstörténeti Értekezések 48. Budapest László Nóvák SACRAL BUILDINGS IN THE CEMETERIES OF THE GREAT HUNGARIAN PLAIN The paper deals with the place of burial and the constructions in this place. In the most important cultic building, the church, usually high-ranking secular and ecclesiastical dignitaries were entombed. The fenced area around the church was the cemetery. In a decree of 1777 Queen Maria Theresa forbade burial in the churchyard and ordered that cemeteries must be situated outside the settlement. In the relocated cemeteries the Roman Catholics raised a chapel, usually through the generosity of a well-to-do family. Crypts were in the undercroft of the chapel. In the consecrated area the dead lay in state and this was the scene of the burial ceremony. Cemeteries could be established around existing chapels, too. In Jászapáti e.g. the baroque chapel was built in 1739 and the cemetery around it was instituted in 1758. Sepulture in churches came to an end. Wealthy families irrespective of religion erected mausoleums and crypts of style. The custom had its heyday in the late 19th and the early 20th century when eclectic mausoleums rose one after the other in the Art Nouveau style all over the Great Hungarian Plain. The majority of the dead was however laid to rest in plain dug graves. In many places, similarly to built crypts, subdivisions were formed in the bottom of the pit to receive more than one coffin. This way family tombs could form. The Calvary and the Golgotha can also be mentioned among the sacral structures of the cemetery. The stations of the Cross were set up on the fringes of Catholic villages, usually by an uphill path. The highest point was occupied by the Golgotha, i.e. the crosses of Christ and the two thieves. In many places only the Golgotha or only Christ's cross can be found. The dead was, as a rule, laid in state at the Golgotha. The Calvary, the Golgotha and the sole Cross alike are the symbols of eternal life and resurrection.